Asszony, nézd a fiad;
Nézd az anyád!
(Jn 19,27)
Most, a halálban érkezett el az az óra, amikor édesanyád ismét veled lehetett. Most nem kért csodát, amikor meg kellett halnod, most itt lehetett az édesanya, akihez annak idején így szóltál: mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az órám (Jn 2,4). Most érkezett el az óra, amikor a fiú és az anya egymáshoz kapcsolódik. És ez az óra a búcsú órája, a halál órája. Az az óra, amelyben az özvegy édesanyától elveszik egyetlen fiát. Szemed még egyszer látja az édesanyát. Ezt az anyát nem védted meg semmitől. Életének nemcsak öröme voltál. Életének keserűsége és fájdalma voltál. De mindkettő a te kegyelmed volt, mert mindkettő a szereteted. Azért szereteted, mert mindkettőben kitartott melletted és neked szolgált. Tulajdonképpen ebben lett teljesen az édesanyád. Mert az a testvéred, nővéred, anyád, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi. Szereteted még kínodban is érzékeny a gyengédségre, mely ezen a földön a gyermek és anya között van. Halálod a földnek ezen gyengéd, drága dolgait is megáldja és megszenteli, melyek a szívet meglágyítják és a földet széppé teszik. Ezek a dolgok nem pusztulnak el szívedben, még a halálban megtört szívedben sem. Ezért mentetted meg a mennyország számára. Azért újul meg a föld, mert halálodban még a földet is szeretted, mert amikor üdvösségünkért haldokoltál, megindítottak egy anya könnyei és még kimúlásodkor is gondoskodtál egy özvegy földi sorsáról, amikor egy fiúnak anyát és az anyának fiút ajándékoztál.
De ő kereszted alatt nem csak az édesanya magányos fájdalmával állt, akinek fiát megölik. A mi nevünkben is ott állt, mint minden élő édesanyja. A mi nevünkben is kimondta az Úr halálához a „legyen nekem” beleegyezést. Ő volt az egyház a kereszt alatt, ő volt Éva gyermekeinek nemzedéke, ő harcolt a kígyó és az asszony fiának világraszóló csatájában. És ha emiatt adtad a szeretett tanítványodnak ezt az anyát, akkor mindnyájunknak adtad édesanyádat.
Fiam, lányom, íme a te anyád, mondod nekem is. Örök végrendelet szava! Kereszted alatt ó Jézus egyedül csak az a szerető tanítvány áll, aki ettől az órától kezdve magához veszi édesanyádat. Halálod minden kegyelmét tiszta anyai kezei osztják szét. Add kegyelmedet, hogy édesanyádat szeressük és tiszteljük. Mondd is meg neki, amikor rám, a szegényre nézel: asszony, íme a te fiad: édesanya, íme a te lányod.
Tiszta, szűzi szívnek kellett kimondani az igent a Báránynak jegyesével, az egyházzal, a véreddel megváltott és megtisztított emberiséggel kötött esküvőjén. Amikor anyádnak szívébe ajánlasz engemet, halálod számomra nem lesz hiábavaló, mert én is ott leszek, amikor örök menyegződ napja felvirrad, amikor az egész teremtés megdicsőülten örökre egyesül veled.
Karl Rahner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése