2012. augusztus 28., kedd

Amiről szó se esett!

2012. augusztus 20-án volt 75 éve, hogy a hódmezővásárhelyi Szent István király templom a hitélet szolgálatára áll. 

**********************************************************************************
Bevezető gondolat:

Azt, hogy a város katolikus hívő közössége lelkileg nem fog készülni erre a jubileumi eseményre - esetleg egy kilenceddel, vagy minimum triduummal - előre sejtettem, mert az erre illetékesnek a figyelmét, energiáját, idejét  "tisztogató" intézkedési tervére kellett  összpontosítania. (Meg is lett a 10. áldozat!) Ezután cselekedetének következményével kellett/kell megküzdenie...
De reménykedtem! Vártam, talán majd a búcsúi szentmisében - melyet a püspök úr celebrált - méltó módon helyére kerül a dolog és megtörténik legalább a hálaadás. Tévedtem, csalódtam..., mert szó se esett róla!...  sőt szégyelltem, fájt, hogy egy olyan egyházi közösség tagja vagyok, aki nem tud, vagy nem is akar emlékezni, ünnepelni, hálát adni...

Egy hétbe telt, mire ezt a tényt magamban megpróbáltam a helyére tenni és erőt venni ahhoz, - az utókor miatt - hogy blogomban vázoljam a templomépítés történetét.

*********************************************************************************

"Tiszteld a múltad, hogy
érthesd a jelent, és
munkálkodhass a jövőn."
                            /Gróf Széchenyi István/


A SZENT ISTVÁN TEMPLOM ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE A
 HISTORIA DOMUS ALAPJÁN   

Először 1859-ben merült fel a gondolat, hogy a meglévő Szentháromság templom mellett, egy új templomra is szükség lenne. De az építkezés elmaradt és a már meglévőt bővítették ki Ybl Miklós tervei alapján. Az Egháztanács legközelebb 1904-ben szólította fel a híveket, hogy adakozzanak az új templom építésére. Az összegyűjtött adomány azonban a világháború utáni pénzromlásban értékét vesztette. 1921-ben újra egy pénzügyi alapot hoztak létre a majdani templom építésére és kijelölték annak helyét és a két plébánia határvonalait is.
1932-ben a Lukács nővérek nagyobb ingatlant adományoztak az épülő új templom javára, s viszonzásul kérték azt, hogy Szent István királyról nevezzék el.

 


A templom felépítésére azonban így sem volt még elegendő anyagi fedezet, ezért az Egyháztanács egy szerzetesrendre akarta bízni a plébániát és a templom építését. Igy telepedtek le Hódmezővásárhelyen a jezsuiták. (Hivatalosan 1936. május 30-án.)
Az Egyházközségi Tanács 1935. november 08-án fogadta el dr. Fábián Gáspár budapesti műépítész templom tervét.
1935. november 21-én azután végre megkezdődött a templom alapjainak ásása és a téli fagyok beállta előtt még elkészültek a betonozással is A téli hidegek után 1936. március 14-én indult újra a munka a falak építésével.
 

A Szent Királyról elnevezett plébániát 1936. augusztus 15-én alapította dr. Hanauer  Árpád  István váci megyéspüspök és annak szolgálatát a Jézus Társaságra bízta. Egyúttal P. Ecker Jenő SJ atyát plébánossá nevezte ki. Már álltak a falak és tető alatt volt a templom, amikor Hanauer püspök 1936. szeptember 08-án utólag letette a templom alapkövét.
1937. augusztus 20-án ünnepélyes körmenetbe hozták át az Oltáriszentséget az újonnan megépült templomba és püspöki engedéllyel Cseh András belvárosi plébános megáldotta. Ezzel kezdte meg hivatalos működését a Szent István templom.
  

A templom felszentelésére csak 1975. október 12-én került sor. A szentelést Endrei Mihály váci megyéspüspök végezte. Előtte a triduumot Gyulai Endre teológiai tanár tartotta.
A Szent István templom egy magas főhajóból  és két alacsonyabb mellékhajóból áll, félköríves szentély résszel. Az ó-keresztény bazilikák stílusában épült. A templom hossza 60 m, szélessége 28 m. A 15 méter magas főhajót 11-11 falpillér tartja. Fa mennyezete kazettás. A torony magassága 45 m.
 
 A szentélyt elválasztó diadalív freskói magyar és lengyel szentek  csoportját ábrázolja, melyet 1957-1958-ban Korbuly Ferenc készítette.
 

A templom oldalsó falain, húsz nagyméretű színes üvegablakon keresztül árad be a fény. A nagy ablakokon, főként a jezsuita rend szentjei és jeles személyiségei, a mellékhajók kerek ablakaiban a keresztút stációi láthatók, Leszkovszky György tervei és Kopp Ferenc üvegfestő munkája nyomán.
 
A templom eredeti oltárai a Jézus Szíve és a Mária oltárok. A főoltár ideiglenes faoltár volt, amit 1961-ig használtak. A jelenlegi oltárt Leszkovszky György tervei alapján, Budapesten építették márványból.
 
A Jézus Szíve mellékoltárt dr. Fábián Gáspár tervezte, Nordio Nazareno budapesti cég készítette carrarai márványból, sárgásbarna sienna márvány betétekkel és zöld színű Verde Tynnos márvány betétekkel. A Jézus Szíve szobrot Del Amier Felix faragta carrarai fehér márványból. 

 

 A Szűz Mária mellékoltárt Fischer János szegedi márványiparos készítette carrarai márványból, a szobrot szintén a Nordio Nazaréno szállította, melyet  Del Amico Giuseppe faragott carrarai fehér márványból.

  

 A kersztelőkút fehér márványból készült, bronz fedéllel.

  

 A 28 pad szlavóniai tölgyfa, Radics István helybeli asztalosmester műve.  A gyóntatószék Törőcsik János helybéli műasztalos mester munkája. A Szent József szobrot Vágó György, szegedi szobrász készítette.
 

Az 1957-ben elkészült orgona tervezője Kuczor Béla váci tanár, az építője a Budapesti Hangszerkészítő Vállalat. Az orgona 1046 síppal rendelkezik.

  
(A színes képeket Kiss-Albert Gergely készítette. Köszönöm engedélyét, hogy felhasználhattam őket a blogomba. A két fekete-fehér kép archív, az internetről került letöltésre.)

**********************************************************************************

Záró gondolat:

Így épültek a falak, sok-sok ember áldozatos, önkéntes, szolgálatkész munkájával és anyagi hozzájárulásával. (Anyai nagyapám egy heti munkáját ajánlotta fel és lovaskocsival hordta a kisméretű téglát, a téglagyártól a piactérig. Tette mindezt úgy, hogy a békési határ tanyavilágából kocsikázott be a városba minden nap, több mint 20 km-t megtéve és természetesen a visszaút is ugyanennyi volt.)

Azt, hogy a jezsuita atyák hogyan végezték itt lelkipásztori munkájukat, nemcsak a városban, hanem a tanyavilágban is, erre egy külön posztot kellene szentelni. Megérné!
Akik itt szolgáltak, megszerették Vásárhelyt. A szerzetesrendek feloszlatása után, az akkor legfiatalabb P. Németh János SJ atya, haláláig tartotta a kapcsolatot a Vásárhelyiekkel. Amikor Püspökszentlászlóba helyezték kertésznek, akkor ott állt a hívek lelki szolgálatára, nem kis kockázatot vállalva magára. Itt tartott titokban lelkigyakorlatot, gyóntatott, lelki kísérést végzett. Azután mindig más és más atyák vállalták fel a hitüket komolyan  vevő  vásárhelyi hívek szellemi táplálását, lelki gondozását. Az elmúlt 12 évben közöttünk élt az, akinek az 54 éves papi szolgálatának minden időszakában sokat jelentett Vásárhely, és mi bizalommal lehettünk hozzá minden nehézségünkben, lelki küzdelmünkben. Most űr maradt utána...

Sokszor felvetődik bennem a kérdés, hogy abban a nehéz gazdasági helyzetben miért építettek ilyen hatalmas, bazilika méretű templomot ide Hódmezővásárhelyre, egy többségében protestáns városba. Akkor megtelt a templom... most sokszor kong az ürességtől...
Erősen hiszem, hogy egyszer a miértre választ kapok...
A legkevesebb az, hogy tiszteljük múltunkat, néha megálljunk, elidőzünk és fejet hajtunk ősink tettei előtt és ezt továbbadjuk az utánunk következő nemzedékeknek is.

A templom megáldásának 50. évfordulója méltón meg lett ünnepelve, a mostani egy néma, egyéni tisztelgés volt részemről... hogy 25 év múlva mi lesz...???

**********************************************************************************