2010. november 14., vasárnap

30 éve ...

... apa nélkül


... 30 éve egyik percben gyermek voltam, a másik percben felnőtté váltam ...   ... 30 éve vallom, hogy a halállal nincs vége az emberi életnek, (nem a semmibe visz) csupán lezárul az emberi lehetőség és egy új dimenzió kezdődik, amelyről nincs emberi tapasztalatunk ...  ... 30 éve nem tudok úgy apára gondolni, hogy ne az Istenre gondoljak, 30 éve nem tudok úgy Istenre gondolni, hogy ne gondoljak apára ...


2010. október 17., vasárnap

Jó az emlékezetünkbe vésni!

Nem tudunk nagy dolgokat tenni - csak kis dolgokat nagy szeretettel.

                         Kalkuttani Boldog Teréz anya
                                                                                        

2010. október 15., péntek

Avilai Szent Teréz

Avilai Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja


Semmi ne zavarjon, semmi ne rémítsen!
Minden elmúlik, Isten nem változik.
A türelem mindent elér.
Annak, aki Istené,
semmi sem hiányzik, egyedül Isten elég.

                                                  Avilai Szent Teréz


2010. szeptember 23., csütörtök

Szent Pio emléknapja

Ó, Uram!
Múltamat irgalmasságodba -
Jelenemet szeretetedbe -
Jövőmet gondoskodásodba ajánlom.

                                                    Szent Pio




2010. szeptember 19., vasárnap

Boldog Newman bíboros


A mai napon XVI. Benedek pápa boldoggá avatta John Henry Newman bíborost. Az avatás percei megtekinthető a BBC által készített videón.

2010. augusztus 9., hétfő

Edith Stein ünnepe

Ma van a keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta (Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje ünnepe.


Edith Stein: Odaadás

Járjak vakon Uram, a Te utaidon,
Mint kisgyermek, terved tudni nem akarom.
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám.
Hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán.

Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök mád enyém lesz majd valamikor.

Valósítsd meg terveidet, gondolatod.
Segíts, ha áldozatra készt sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
Halljon meg az én, és csak Neked éljek, Uram!

2010. augusztus 8., vasárnap

Szent Domonkos ünnepe

A mai napon van Szent Domonkos emléknapja, igaz ebben az évben az egyház nem emlékezik meg róla a liturgiába, mert a vasárnap felülírja az ünnepet. Úgy gondolom, ettől függetlenül nem maradhatunk némák egy olyan karizmatikus szent előtt, akinek igen sok követője és tisztelője van főként Európában, de szerte az egész világon. Ma álljon előttünk Szent Domonkos lelki végrendelete, melyet halálos ágyán adott a testvéreknek.

"Szeretteim, íme örökségem, melyet rátok hagyok:
  • lakozzék bennetek a szent szeretet,
  • maradjatok alázatosak,
  • őrizzétek meg a szent szegénységet."



2010. augusztus 2., hétfő

2010. július 27., kedd

Castel Gandolfo

Nézd meg mivel tölti XVI. Benedek pápa Castel Gandolfóban a szabadságát!
A Jézusról szóló könyv harmadik részén dolgozik, amelyben Jézus gyermekkoráról elmélkedik. Eteti a kerti tó halait. Sétái alkalmával a Szűzanya szobra előtt imádkozza a rózsafüzért, személyi titkárával közösen.


2010. július 17., szombat

Elhunyt André Louf atya

Elhunyt André Louf trappista szerzetes atya

A héten kaptam e-mailben az értesítést a bencés közösségtől, hogy 2010. július 12-én a franciaországi Mont-des Cast-i apátságban 81 éves korában elhunyt André Louf trappista szerzetes atya, akinek könyvei szívemhez igen közel állnak. Ezeket az elmúlt 2 évben fedeztem fel. Mindezekből számomra a nyugati monasztikus lelkiség leghitelesebb képviselőjének alakja rajzolódott ki. A szürke hétköznapok iróniája, hogy halála napján szereztem be az atya legújabb, magyarul megjelenő pici kis könyvecskéjét, melynek címe: A szív imádsága. Kicsi könyv, de emésztésre szorul. Ha végeztem vele, jelentkezem!

André Louf atya könyörögj érettünk!

2010. június 23., szerda

Nemes kezdeményezés!

"Mondjunk le az aug. 20-i tűzijátékról
az árvízkárosultak javára!!!"



A tegnapi napon hallottam a médiában erről a Facebook csoportról. Míly nagyszerű kezdeményezés! Általa előbukkan a lemondás, a másokért való aggódás, felajánlás gondolata. Mégiscsak fontos a bajbajutottal való együttérzés, a szolidalitás?
Egyébként nem nagy áldozat. Sokan úgysem nézték a tűzijátékot, eddig is csak pénzkidobásnak tekintették: mint jó magam. Dícsérendő, hogy van valakinek bátorsága megfogalmazni és felvetni ezt az ötletet, és mindehhez több százan csatlakoznak. Nem tudom lesz-e foganatja a kezdeményezésnek, de az összefogás legapróbb jele is örömre ad okot.
Ha van lehetőséged kedves olvasó te is terjeszd ezt a felhívást, hogy minél többen ott sorakozzunk a bajbajutottak mellett és a "semmivel" pénztőkét tudjunk juttatni nekik.

2010. június 21., hétfő

Kegyelem=szabadság


Gertrud von Le Fort

"Mert Isten minden lélekkel csak közvetlenül addig a határig megy, ahol nincs már ellenkezés. Ezt a határt azonban Isten sohasem lépi át, hanem ezt a határt magának a léleknek kell átlépnie. A kegyelem ugyanis nem erőszak, hanem szabadság."
 

2010. június 9., szerda

Fohász

Uram, ahová tettél, ott szolgállak,
Ahol megsejtlek, ott kereslek,
Ahogyan tudlak, úgy követlek,
Ha megbotlom, nem csüggedek,
Ami van, azért magasztallak,
Ami nincs, azért nem zaklatlak,
Ami a munkám, megcsinálom,
a jó szót érte sose várom,
Ha nem sikerül, nem kesergek,
És másnap mindent újra kezdek.

                    /ismeretlen szerző/

2010. május 29., szombat

2010. május 23., vasárnap

Fohász


Tiéd vagyok,
mivel Te teremtettél,
Tiéd, mivel megváltottál,
Tiéd, mivel elviselsz,
Tiéd, mivel hívtál,
Tiéd, mivel vártál,
Tiéd, mivel nem vesztem el.
Mit kívánsz tőlem?
                 
                 Avilai Szent Teréz

2010. május 3., hétfő

Sóhaj

"Tudom, hogy Isten nem bíz rám semmit,
amit nem tudok megtenni.
Bár ne lenne ekkora bizalma bennem."

Kalkuttai Boldog Teréz anya


2010. április 23., péntek

Egy kérdés

Vajon a hit szavakon, kifejezéseken múlik - vagy azon, hogy keresztény hitünk szellemében, Jézus Krisztusnak adottan, imádkozva és dolgozva, testvéreinkért élünk?


2010. április 14., szerda

2010. április 11., vasárnap

Regény!

A böjti időszak elmúltával olyan dologra vetemedtem, amelyet az elmúlt hosszú években nem tettem: regényt olvastam!!! No, nem én adtam érte pénzt, hanem húsvétra kaptam ajándékba 2 db-ot is, melegszívű ajánlással. A rövidebbnek estem neki, és két este fel is faltam. Íme a kisregény:
                              



David Gregory:

Vacsora egy tökéletes idegennel
Egy megfontolásra érdemes meghívás





Ajánló: Pákozdi István/Magyar Kurír
"A kisregény David Gregory, egy ötvenéves, üzleti pályafutását követően két egyetemet is elvégzett amerikai író zseniális ötlete: a Názáreti Jézussal folytatott vacsora mini-regénybe foglalt története.

A menő üzletember, a bankettekhez és kötelező munkaebédekhez, fogadásokhoz szokott Nick egészen különös meghívóval, Jézussal költ el egy vacsorát a Milánó nevű elit étteremben. Előbb azt gondolja, hogy a munkatársai viccelték meg, ám az étkezés és az egyre mélyülő beszélgetés alatt a szkeptikus, cinikus üzletember teljesen megváltozik. Rá kell döbbennie, hogy valóban Jézussal ül szemben.

Szóba kerül köztük dióhéjban szinte minden: a családi élete, a világvallások, Isten végtelen szeretete, a megváltás, a bűnbocsánat, Nick munkája, egész lénye, amely az este során különleges átvilágítás alá kerül. Nick és rajta keresztül az olvasó az istenhit, a teológia és a személyes elköteleződés mai nyelven írt, bárkit megszólító és elgondolkoztató élményében részesül.

A könyvecske mesterien van felépítve: a fogások és a vacsora legapróbb részletei közé ékelődik be a köztük zajló párbeszéd, s így a meghívott hitének, világszemléletének átformálódása. Még a befejezés is tartogat meglepetést, egy „ütős” bibliai idézetet, amely megkoronázza az egész írást. Gregory műve egészen keresztény, minden téveszmétől vagy giccstől mentes. Újszerű, mégis nagyon igaz megfogalmazások találhatók benne. Keresők, kétkedők kezébe adhatjuk, de lelki haszonnal olvashatják igehirdetők és teológiai szakemberek is.

Életszerű, mai hangvételével a vacsora azonnal szíven talál, ugyanakkor egészen szentírási és apologetikus beágyazottsága van, amely hitelesen kötődik Jézus evangéliumokból ismert „asztali beszélgetéseihez". A fordítás Scharle Péter, a Pax Romana magyarországi elnökének munkája. A 110 oldalas könyv az Egyházfórum Alapítvány gondozásában jelent meg 2009-ben; ára 1890 Ft."
Én egyetlen mondatot szeretnék ehhez hozzáteni, mely a regényből is gyönyörűen kiviláglik: Isten nem egy elvont, fölöttünk lebegő valami-valaki, hanem egy köztünk élő Valóság!

Egy titkot elárulok! A befejező "ütős" bibliai idézet Jel 3,20

"Ime, itt vagyok. Az ajtóban állok, és kopogok;
ha valaki meghallja a hangomat és ajtót nyit,
betérek hozzá, és vele étkezem,
és ő énvelem."


2010. április 8., csütörtök

Nagyböjti könyv

Azért  nagyböjt folyamán nem csak Rahnert olvastam, hanem mást is!
Mint mindig, ebben az időszakban  is, az állandó lelki olvasmányaim gerincét Romano Guardini - Az Úr Krisztus c. könyvének elmélkedései adták a mindennapokban. Természetesen a témát a liturgikus időszakhoz válogattam.
De azért nem tévesztettem szem elől Szent Benedek Regulájának 48. fejezetében található szabályt sem:
"A negyvennapi böjtre mindenki kapjon egy könyvet a könyvtárból, amelyet elejétől végig olvasson el."
 A saját "könyvtáramból" szemeltem ki egy könyvet erre az időszakra, amit - igaz ugyan, hogy kicsit késve - karácsonyi ajándékba kaptam.

Sík Sándor Kiadó, 2009

Adrienne von Speyr
                                 A fény és a képek
                                  A kontempláció alapelemei

Ajánlásként Hans Urs von Balthasár előszavából idézek:
"Mindig lehet újat mondani az imádságról, különösen a szemlélődésről. Ebben a rövid kötetben a szemlélődő imádság legmagasabbrendű és legmesszebbre nyúló teológiai előfeltételeiről hallunk. A fény és a kép szerves kapcsolata határozza meg az egész gondolatmenetet. Isten egyrészt saját örök fényét közli, amely egyszerre objektív és szubjektív, s ennélfogva egészen bensőségesen összeköt bennünket az isteni kinyilatkoztatás tárgyával, részt adva belőle. Az isteni igazság és szeretet világba áradó fényének azonban a kereszt "árnyékai" és éjszakája is a modalitásait alkotják. A kép lényegét talán úgy írhatnánk körül, hogy benne konkrétan és érzékelhetően megfelelésbe kerül az ég és a föld igazsága. Az Atyához visszatérve Krisztus az egész teremtésre kiterjeszti azt a képi tartományt, amelyben valóban ki tud bontakozni az igazi kontempláció."

2010. április 2., péntek

Hetedik szó

Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.
(Lk 23,46)


Ó legelhagyatottabb, fájdalomban megtört Jézus, a véghez értél. Ahhoz a véghez, ahol mindent elvesznek az embertől, a lelket is, igent vagy nemet mondó szabadságát, sőt teljes önmagát is. Mert ez a halál. Ki vagy mi vesz el mindent? A semmi? A vak sors? A könyörtelen természet? Nem, az Atya! Isten, aki a bölcsesség és a szeretet. Ezért engeded, hogy megfosszanak önmagadtól. Te bizalommal bízod rá magadat azokra a láthatatlan gyöngéd kezekre, amelyet mi hitetlen, énünkért rettegő emberek a vak sors és a halál kegyetlen fojtogatásának érzünk. Te tudod, hogy ez az Atya keze. És a halálban elsötétülő szemed az Atyát látja, belenéz szeretetének nagy, nyugodt szemébe és ajkad kimondja életed utolsó szavait: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Mindent neki adsz, annak, aki mindent neked adott. Mindent, fenntartás és biztosíték nélkül Atyád kezébe helyezel. Ó, ez sok, nehéz és keserves. És neked egyedül kellett viselned életed terhét: az embereket, aljasságukat, föladatodat, keresztedet, az eredménytelenséget és a halált. Most már vége van mindennek. Most már mindent, önmagadat is Atyád kezébe helyezheted. Ez a kéz olyan jól és gyengén hordoz, mint az anyakéz. Úgy fogják meg lelkedet, mint ahogyan az ember egy kis madarat óvatosan, szeretettel vesz kezébe. Most már semmi se nehéz, hanem minden könnyű, mert minden fény és kegyelem. És minden biztos menedék Isten szívén, ahol minden nehézséget megsirathatunk és az Atya lecsókolja gyermekének arcáról a könnyeket.

Ó Jézus egykor majd engem is, szegény lelkemet és szegényes életemet atyád kezébe helyezed? Akkor mindent, életem terhét, bűneim súlyát ne az igazságosság mérlegére tedd, hanem Atyád kezébe. Hová máshová menekülhetnék, mint hozzád, hol bújhatnék el máshol, mint nálad, keserűségem testvére, aki bűneim miatt szenvedtél? Nézd, ma hozzád jövök. Letérdelek kereszted alatt. Megcsókolom lábadat, mely véres léptekkel hallhatatlanul, tévedés nélkül követ életem kacskaringós útjain. Átölelem kereszted örök szeretet ura, minden szív szíve, átdöfött szív, türelmes és végtelen jóságú szív. Könyörülj rajtam! Fogadj be szeretetedbe. És ha majd körülvesznek a halál árnyai, akkor a végemnél mondd ki utolsó szavadat: Atyám, kezedbe ajánlom lelkét. Ó jóságos Jézus. Ámen.

                                                                                  Karl Rahner

2010. március 27., szombat

Hatodik szó

Beteljesedett!
 (Jn 19,30)


Tulajdonképpen te mondtad: beteljesedett. Igen Uram, itt a vég. Életed vége. Becsületed vége, emberi reményed vége, harcod és munkád vége. Minden elmúlt. Minden kiüresedett. Életed szétfolyt. Reménytelenül és tehetetlenül. De ez a vég a te beteljesedésed. Mert a vég hűségben és szeretetben való beteljesedés. Pusztulásod a te győzelmed.

Ó Uram, mikor értem meg már végre életednek és az én életemnek ezt a törvényét? A törvényt, hogy a halál élet, az önmegtagadás magunk megszerzése, a szegénység gazdagság és a fájdalom kegyelem és a vég valójában a beteljesülés?

Te beteljesítetted. Teljesítetted a föladatot, amit Atyád rád bízott. Kiittad a kelyhet, mely nem múlhatott el. Elszenvedted a halált, mely borzalmas volt. Végbevitted a világ megváltását. Legyőzted a halált. Úrrá lettél a bűnön. Tehetetlenné lett a sötétség szellemének hatalma. Kinyílt az élet kapuja. Megszerezted Isten gyermekeinek szabadságát. Most már szállhat a kegyelem zúgó Lelke. És lassankint a szürke világ szereteted hajnalpírjában kezd égni és csak egy kis idő – a kis időnek a világtörténelmet mondjuk –, s majd istenséged lobogó tüzében izzik s az egész világ elmerül majd életed boldog lángtengerében. Minden beteljesedett.

Engem is teljesíts be a te Lelked szerint, Te a világ beteljesítője, az Atya Igéje, aki a testben és a szenvedésben mindent beteljesítettél.

Elmondhatom majd én is életem alkonyán: minden beteljesedett; a megbízatást teljesítettem, amit rám bíztál? Elmondhatom én is utánad főpapi imádat, amikor beföd a halál árnyéka? Atyám, elérkezett az óra … a földön megdicsőítettek azzal, hogy befejeztem azt a művet, aminek elvégzésével megbíztál. Atyám, most dicsőíts meg engem! (Jn 17, 1) Ó Jézusom, bármilyen legyen is a megbízatás, amit Atyád nekem adott – kicsiny vagy nagy, édes vagy keserű, élet vagy halál –, add, hogy úgy teljesítsem, mint te, aki mindent, még az életemet is beteljesítetted, hogy én is beteljesíthessem.

                                                                                    Karl Rahner

2010. március 20., szombat

Ötödik szó

Szomjazom!
 (Jn 19,28)


János evangélista mondja erről a szavadról: mivel tudtad, hogy most már minden beteljesedett, s hogy az Írás valóra váljék, azt mondtad: szomjazom. Itt is igazoltad a zsoltárok szavát, amit a Szentlélek szenvedésedről már előre megmondott. Ugyanaz a 22. zsoltár mondja rólad: erőm kiszáradt, mint a cserép és nyelvem ínyemhez tapad. A 69. zsoltár 22. verse mondja rólad: szomjúságomban ecettel itattak.

Ó, az Atyának mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig engedelmes szolgája nem azt nézed, ami téged ér, hanem aminek érnie kell, nem azt tekinted, amit teszel, hanem amit tenned kell, nem a tényeket nézed, hanem a kötelességet. Bizonyos értelemben félve vigyáztál arra – még a halálfélelemben is, mely különben elhomályosítja a lelket és elveszi a világos megfontolást –, hogy életedben minden egyezzék avval az örök képpel, ami Atyád előtt lebegett, amikor elgondolt téged. Tulajdonképpen nem a kivérzett, égő sebekkel borított, a forró déli naptűzésnek kitett ruhátlan tested kimondhatatlan szomjúságára gondoltál. Te, aki Atyád akaratát mindhalálig szereted, majdnem érthetetlen, imádásra méltó alázattal állapítod meg: az is beteljesedett, amit az Atya akarata a próféta szavával előre megmondott rólam; valóban szomjazom. Ó királyi szív, melynek a testet értelmetlen dühvel elégető kín is egy felsőbb parancs teljesítése!

Így fogadtad egész szenvedésedet minden kegyetlen keménységével. Föladat volt ez, nem vak sors: az Atya akarata, nem az emberek gonoszsága, szereteted üdvözítő cselekedete és nem a bűnösök tette. Elpusztultál, hogy megmeneküljünk; meghaltál, hogy éljünk; szomjaztál, hogy mi az élet vizében felfrissüljünk. Szomjúság égetett, hogy átszúrt oldaladon szívedből élő vizek forrása fakadjon. Ehhez hívtál meg, amikor a sátoros ünnepen hangos szóval kiáltottad: aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem, belsejében az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak (Jn 7, 37). Miattam a szomjúság kínjait szenvedted, szeretetemet, üdvösségemet szomjazod: mint a szarvas vágyik hűs forrásra, úgy szomjaz téged a lelkem.

                                                                                   Karl Rahner

2010. március 13., szombat

Negyedik szó

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?
 (Mt 27,46)

Közeledik a halál. Nem a testi élet vége, ami megváltás és béke. Hanem az a halál, amely az utolsó mélység, a pusztulás és baj elképzelhetetlen mélysége. Közeledik a halál, a kiüresedés, a szörnyű tehetetlenség, a felőrlő sivárság. Amikor minden elmenekül, minden megszűnik, amikor semmi más nincs, mint az elhagyatottság, mely egyszerre éget és kimondhatatlanul halott. A léleknek és az érzékeknek ebben az éjszakájában, a szívnek ürességében, amiben minden elég, lelked még mindig imádkozik, fájdalomban elégő szívednek ez a borzalmas sivársága egyetlen kiáltás lesz Istenhez. A fájdalom, az elhagyatottság, a mérhetetlen tehetetlenség, az elhagyott Isten-ember imádsága, te magad is légy imádva. Hogyha te Jézus így imádkozol, ilyen bajban imádkozol, akkor hol lehet olyan szakadék, amelyből ne kiálthatnánk Atyádhoz? Hol van az a kétségbeesés, ami a te elhagyatottságodba rejtve imádsággá ne lehetne? Hol van a kín némasága, mely nem tudhatná, hogy az ilyen néma kiáltás is meghallgatásra talál az ég diadalában?

A 22. zsoltárt kezdted imádkozni, hogy elmondd kínodat és végtelen elhagyatottságod imádságát. Mert szavaid: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?”, az ősrégi siratóének első verssora, amit maga a Szentlélek mint jajkiáltást adott az ószövetségi istenfélő ember szívébe és ajkára. Ha szabad mondanom, így te is legszörnyűbb bajodban nem akartál mást imádkozni, mint amit már előtted sok ezren imádkoztak. Bizonyos mértékig főpapi misédben, melyben önmagadat áldoztad fel örök áldozatul, magad is liturgikus jellegű szavakat imádkoztál és evvel mindent kifejeztél. Taníts meg egyházad szavaival úgy imádkozni, hogy azok szívem szavaivá legyenek.

                                                                              Karl Rahner

2010. március 6., szombat

Harmadik szó

Asszony, nézd a fiad;
Nézd az anyád!
(Jn 19,27)

 

Most, a halálban érkezett el az az óra, amikor édesanyád ismét veled lehetett. Most nem kért csodát, amikor meg kellett halnod, most itt lehetett az édesanya, akihez annak idején így szóltál: mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az órám (Jn 2,4). Most érkezett el az óra, amikor a fiú és az anya egymáshoz kapcsolódik. És ez az óra a búcsú órája, a halál órája. Az az óra, amelyben az özvegy édesanyától elveszik egyetlen fiát. Szemed még egyszer látja az édesanyát. Ezt az anyát nem védted meg semmitől. Életének nemcsak öröme voltál. Életének keserűsége és fájdalma voltál. De mindkettő a te kegyelmed volt, mert mindkettő a szereteted. Azért szereteted, mert mindkettőben kitartott melletted és neked szolgált. Tulajdonképpen ebben lett teljesen az édesanyád. Mert az a testvéred, nővéred, anyád, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi. Szereteted még kínodban is érzékeny a gyengédségre, mely ezen a földön a gyermek és anya között van. Halálod a földnek ezen gyengéd, drága dolgait is megáldja és megszenteli, melyek a szívet meglágyítják és a földet széppé teszik. Ezek a dolgok nem pusztulnak el szívedben, még a halálban megtört szívedben sem. Ezért mentetted meg a mennyország számára. Azért újul meg a föld, mert halálodban még a földet is szeretted, mert amikor üdvösségünkért haldokoltál, megindítottak egy anya könnyei és még kimúlásodkor is gondoskodtál egy özvegy földi sorsáról, amikor egy fiúnak anyát és az anyának fiút ajándékoztál.

De ő kereszted alatt nem csak az édesanya magányos fájdalmával állt, akinek fiát megölik. A mi nevünkben is ott állt, mint minden élő édesanyja. A mi nevünkben is kimondta az Úr halálához a „legyen nekem” beleegyezést. Ő volt az egyház a kereszt alatt, ő volt Éva gyermekeinek nemzedéke, ő harcolt a kígyó és az asszony fiának világraszóló csatájában. És ha emiatt adtad a szeretett tanítványodnak ezt az anyát, akkor mindnyájunknak adtad édesanyádat.

Fiam, lányom, íme a te anyád, mondod nekem is. Örök végrendelet szava! Kereszted alatt ó Jézus egyedül csak az a szerető tanítvány áll, aki ettől az órától kezdve magához veszi édesanyádat. Halálod minden kegyelmét tiszta anyai kezei osztják szét. Add kegyelmedet, hogy édesanyádat szeressük és tiszteljük. Mondd is meg neki, amikor rám, a szegényre nézel: asszony, íme a te fiad: édesanya, íme a te lányod.

Tiszta, szűzi szívnek kellett kimondani az igent a Báránynak jegyesével, az egyházzal, a véreddel megváltott és megtisztított emberiséggel kötött esküvőjén. Amikor anyádnak szívébe ajánlasz engemet, halálod számomra nem lesz hiábavaló, mert én is ott leszek, amikor örök menyegződ napja felvirrad, amikor az egész teremtés megdicsőülten örökre egyesül veled.

                                                                                  Karl Rahner

2010. február 27., szombat

Második szó

Bizony mondom neked, még ma velem
 leszel a paradicsomban. (Lk 23,43)


Halálos veszélyben vagy, mégis van hely kínnal színig tele szívedben az idegen szenvedés számára. Haldokolsz és mégis törődsz egy gonosztevővel, aki gyötrelmeiben kénytelen maga megvallani, hogy pokoli kínjai életének gonoszságaiért nem elegendő jogos büntetés. Látod anyádat – de te mégis előbb a tékozló fiúval beszélsz. Téged az Istentől elhagyatottság kínoz – és te a paradicsomról beszélsz. Szemeid halálod éjszakájában elsötétülnek, de te mégis az örök világosságot látod. A halálban csak önmagával foglalkozik az ember, mert elhagyatott, magányos lesz. Te azonban azokkal a lelkekkel törődsz, akiknek országodban kell jutniok. Ó végtelen irgalmú szív! Ó erős és bátor szív!

Egy nyomorult bűnös kéri, hogy gondolj rá. És te megígéred neki a Paradicsomot. Minden megújul, hogyha meghalsz? A bűnnel és gonoszsággal tele élet olyan gyorsan megváltozik, hogyha közeledsz hozzá? Hogyha kimondod az átváltoztatás szavait egy élet fölött, a bűnös élet gonoszságai és gyalázatosságai, minden bűne bocsánatot nyer, megváltozik úgy, hogy semmi se akadályozza többé, hogy Istenhez jusson. Nézd, egy pici jóakarat bennünk is van az ilyen faragatlan gonosztevő iránt, de csak annyi, hogy elkerülje a legrosszabbat. De hogy a gonosz szokások, a bűnös szenvedélyek, a vadság és a szenny, a megszokás: mindez egy kis jóakarat által és rövid bánat révén a bitófán, megszűnjék! Csak nem olyan gyorsan kerül az ilyen is a mennyországba, mint a bűnbánók és a régen megtértek, vagy a szentek, akik egész életükön át testüket, lelküket megszentelték, hogy méltóvá tegyék a háromszor szent Istenhez! Te azonban mindenható kegyelmed szavát mondod. Ez a szó a lator szívébe hatol, halálos kínjainak pokoli tüzét az isteni szeretet tisztító tüzévé változtatja, és egy pillanat alatt mindent megdicsőít, ami az Atya tetteiből még benne volt és mindent megszüntet, ami ebben az életben a teremtmény gonosz bűnével Isten elől elzárkózott. És a lator veled együtt megy Atyád Paradicsomába.

Nekem is megadod a kegyelmet, hogy sohase veszítsem el a bátorságot jóságodtól merészen kérni és várni mindent? A bátorságot, hogyha én lennék a legelvetemültebb gonosztevő, azt mondani: Uram, ne feledkezz meg rólam, hogyha országodba jutsz! Uram, állítsd fel keresztedet halálos ágyamnál. Ajkad nekem is mondja, még ma velem leszel a Paradicsomban. Ez a szó tegyen méltóvá, hogy teljesen megszentelve a halál tisztító erejéből, bűneimtől megszabadultan benned és veled mehessek Atyád országába.

                                                                                Karl Rahner

2010. február 20., szombat

Első szó

Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek. (Lk 23,34)



A kereszten függesz. Odaszegeztek. Ezektől a gerendáktól, ég és föld között, nem tudsz szabadulni többé. Tested merő seb. A töviskoszorú gyötri homlokod. Szemeid vérben úsznak. Kezed és lábad sebei égnek, mintha tüzes vassal verték volna át őket. Lelked a szomorúság, fájdalom és reménytelenség tengere. Akik mindezt művelték, a kereszt alatt állnak. Nem mennek el, hogy legalább egyedül hagyjanak meghalni. Ott maradnak. Nevetgélnek. Azt hiszik, hogy igazuk van és éppen az állapotod ennek a legszembetűnőbb bizonyítéka, bizonyíték, hogy mit műveltek veled. Beteljesedés, szent igazság, Istennek tett szolgálat, amire büszkék lehetnek. Ezért nevetnek. Gúnyolódnak, káromolnak. És fejed fölött a test minden fájdalmánál borzalmasabban csap össze a kétségbeesés ilyen gonoszság miatt. Vannak emberek, akik ilyen aljasságra képesek? Van még valami közösség közted és közöttük? Szabad az egyik embernek a másikat halálra kínoznia? Hazugsággal, aljassággal, árulással, képmutatással és furfanggal úgy halálra kínozni, hogy megőrzik a jog látszatát, az ártatlanság arcát és a tárgyilagos bíró pózát? És Isten megengedi ezt a maga világában? És az ellenség nevetése meg a gúnyolódása behatolhat frissen és diadalmasan Isten világába? Ó Uram, szívünk összetört volna a dühöngő kétségbeesésben. Átkoztuk volna az ellenséget, sőt még az Istent is. Üvöltöttünk volna és őrülten cibáltuk volna a szögeket, hogy még egyszer ökölbe szoríthassuk kezünket.


De te azt mondod: Atyám bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek. Érthetetlen vagy Jézus. Hol van megkínzott, szenvedés dúlta szívedben még hely, amelyen ez a szó kivirágozhat? Érthetetlen vagy. Szereted ellenségeidet. Atyádnak ajánlod őket. Imádkozol értük. Ó Uram, nem istenkáromlás, amit mondok: a legvalószínűtlenebb mentséggel bocsátasz meg nekik, ami csak létezhet: nem tudták, mit tesznek. De igenis nagyon jól tudták. Csak nem akarták tudni! S amit az ember nem akar tudni, szíve legrejtettebb mélyén mégiscsak tudja. Az ember gyűlöli és nem akarja a tudat világosságára engedni. Te azt mondod, nem tudják, mit tesznek. Egyet valóban nem tudtak: irántuk való szeretetedet, mert azt csak az ismerheti, aki maga is szeret téged. Csak a szeretet ismeri fel az ajándékba kapott szeretet.

Mondd ki az én bűneim felett is érthetetlen szereteted megbocsátó szavát. Mondd meg Atyádnak az én érdekemben is: bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekedett. Bár tudtam. Mindent. Csak a te szeretetedet nem.

Hadd gondoljak első szavadra a kereszten, amikor a Miatyánk szavait mondva oda se figyelve állítom, megbocsátok az ellenem vétőknek. Ó Istenem a szeretet keresztjén: igazán nem tudom, hogy valaki is vétett ellenem, hogy megbocsássak neki. De ahhoz is a te erődre van szükségem, hogy szívből megbocsássak azoknak, akiket büszkeségem és önzésem ellenségnek tart.

                                                                                      Karl Rahner

2010. február 19., péntek

Jézus utolsó hét szava

Nagyböjt vasárnapjain és Nagypénteken Jézus utolsó hét szavát szeretném végigelmélkedni Karl Rahner segítségével. Akinek kedve van, tartson velem! Ma kezdünk! A bejegyzéseket igyekszem már szombaton elkészíteni. Nagyböjtben másról nem kívánok írni, bármíly fontos is legyen,  - legyen ez a lemondás része.

*********************************************************************************

A szenvedés meggondolása


Úr Jézus Krisztus, Megváltó és Üdvözítő, áldott kereszted előtt térdelek. Kitárom szívemet és lelkemet szent szenvedésed elmélkedéséhez. Keresztedet szegény lelkem elé állítom, hogy egy kicsit jobban megértsem és szívembe véssem, mit tettél és mit szenvedtél, és kiért szenvedtél. Legyen velem kegyelmed, hogy levethessem szívem tompaságát és közönyét, hogy legalább félórára megfeledkezzem hétköznapjaimról, szeretettel, bánattal és köszönettel lehessek nálad. Szívek királya, megfeszített szereteted karolja át gyenge, szegény, fáradt és kedvetlen szívemet. Adj benső érzéket irántad. Ébreszd fel benne azt, ami hiányzik belőle: a veled való részvétet, a szeretetet irántad, a komolyságot és hűséget,  melyek megőriznek szent szenvedésed és halálod átelmélkedésében.

Elmélkedni akarok kereszten elmondott hét utolsó szavadon, azokon az utolsó szavakon, mielőtt te, Isten Igéje, öröktől fogva mindörökké, itt a földön a halálban elnémultál. Cserepes ajakkal mondtad fájdalmas szívedből fakadó szavaidat mindennek végén. Mindenkinek mondtad őket. Nekem is szólnak. Hadd hatoljanak szívembe. Egészen mélyen, egészen bensőségesen. Hogy megértsem azokat. Hogy soha el ne felejtsem, hanem hogy éljenek és erővé váljanak holt szívemben. Te magad mondd el azokat nekem. Úgy, hogy hangod csengését is halljam.

Halálomkor és majd halálom után is szólsz hozzám. Azok a szavak örök kezdet, vagy végtelen vég lesznek. Uram, hadd halljam halálomkor irgalmad és szereteted szavait, nem eresztem el a fülem mellett őket. Ezért hadd fogadjam most készséges szívvel utolsó szavaidat a keresztfán. Ámen.

                                                                                     Karl Rahner

2010. február 2., kedd

A megszentelt élet világnapja

II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította a megszentelt élet, vagyis a szerzetesek világnapjává február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. A pápa az alábbiak szerint határozta meg az ünnep célját: hálát adni Istennek a szerzetesi élet ajándékáért, előmozdítani a szerzetesség ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a szerzeteseknek, hogy egyre inkább rácsodálkozzanak életük szépségére és azokra a csodákra, melyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.


 Ma egész nap az a kérdés foglalkoztatott: mit jelent ma a szerzetesség az egyházban, a világban, netán egy egyházközségben?

Egyházmegyénkben kevés szerzetesközösség él, de Hódmezővásárhelynek megadatott, hogy befogadhassa a domonkos nővérek kis közösségét, akik közöttünk végzik oktató-nevelő munkájukat, valamint apostoli tevékenységük kapcsán a lelkek javát és megmentését mozdítják elő.
Az egyház, de az európai kultúra történetét sem lehetne megírni a szerzetesség nélkül, mint ahogy a hódmezővásárhelyi katolikusság történetét sem.

Miért nagy kincsek ők egy egyházközösségben, egy város életében?

Elsőként az fogalmazódott meg bennem, hogy ők úgy élnek közöttünk, hogy teljesen Istennek szentelték életüket, az életszentségre, a keresztény tökéletességre törekszenek.
Másodikként említem, hogy élő, eleven, személyes Istenkapcsolatuk révén egy állandó  imahátteret biztosítanak számunkra.
Ezek nem látványos, zajos,  úgymond szenzációs dolgok, de értékük felbecsülhetetlen.

Ahogyan mi, a megszentelt életre vállalkozók is esendő emberek. Bennük mégis prófétai jelként ragyog fel Isten üdvözítő szeretete a világban.

2010. január 28., csütörtök

Aquinói Szent Tamás emléknapja


Aquinói Szent Tamás:

Ima életünk bölcs elrendezéséért


Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után
vágyódjam lángolón,
     azokat kutassam,
     igazán megértsem és
     tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére.

Rendezd el Istenem életemet, és
     tedd, hogy tudjam mit kívánsz tőlem és
     megtegyem amit kívánsz és
     úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.

Add Uram Istenem, hogy erőim sem a jóban, sem a rosszban
ne fogyatkozzanak meg.
     Amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el.
     Ne örüljek semminek, csak annak, ami hozzád vezet,
     ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít tőled.
     Ne keressem a más tetszését, csak a tiédet,
     ne féljek más rosszallásától, csak a tiédtől.

Silányuljon el előttem minden, ami mulandó, és
     legyen előttem kedves mindaz, ami örök.
     Töltsön el undorral az öröm, mely nélküled való, és
     ne kívánjak semmit sem rajtad kívül.
     Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam
     s a pihenés nélküled legyen számomra hiábavaló.

Add meg Istenem, hogy szívemet feléd irányíthassam és
     fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam.

Tedd Uram Istenem, hogy engedelmes legyek – ellentmondás nélkül,
     tiszta – romlottság nélkül,
     szegény – csüggedés nélkül,
     alázatos – képmutatás nélkül,
     vidám – könnyelműség nélkül,
     éretten komoly – nehézkesség nélkül,
     tevékeny – felületesség nélkül,
     Téged félő – kétségbeesés nélkül,
     igazmondó – kétszínűség nélkül.

Tedd, hogy a jót cselekedjem – fellengzés nélkül,
     felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg, és
     példával épülésére legyek – színlelés nélkül.

Adj Uram éber szívet, melyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled,
     nemes szívet, melyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt a mélybe,
     egyenes szívet, melyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából,
     erős szívet, melyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg,
     szabad szívet, melyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.

Ajándékozz meg Istenem értelemmel, mely Téged ismer meg,
     bölcsességgel, mely Téged talál meg,
     életmóddal, mely a te tetszésedet nyeri el,
     állhatatossággal, mely bizalommal vár Rád és
     bizalommal, mely majd Téged ölel át véglegesen.

Add, hogy idelent büntetésed szítson – a bűnbánat által,
     útközben jótéteményeiddel éljek – kegyelmed által,
     e hazában pedig örömeidet élvezzem – dicsőséged által,
     aki élsz és uralkodol Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

2010. január 24., vasárnap

Nem hátráltam meg

Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga Nővér OCD naplójából
NEM HÁTRÁLTAM MEG

Ajánló:
1973. augusztus 15-én, Budapesten született, sokgyermekes családban. Az ELTE matematika szakának elvégzése után 1998-ban belépett a Kármelbe. 2006-ban váratlanul kiderült, hogy a rák megtámadta szervezetét. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Halála előtt kilenc hónappal perjelnője kérésére naplót kezdett írni, amelyben beszél az élet értelmének kereséséről, hivatásáról, a Kármelről, a betegségről, a szenvedésről, a halállal való szembenézésről.
2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában, édesanyja és szerzetes nővérei imádságos jelenlétében belépett Ura örömébe.



Urunk színeváltozásáról nevezett Kinga nővér OCD (Büki Judit) naplójából:

„Szüksége van-e Istennek a mi szenvedésünkre? Vagy meg tud tisztítani, fel tud magához emelni minket szenvedés nélkül is? Ő megteheti, hiszen mindenható, hiszen szenvedett és meghalt értünk! Ez nem elég? (...) Egyes emberek, köztük Elisabeth nővér is, az üdvösség művében vesz részt. Részt vállal Krisztus szenvedéséből. Valakiért, valakikért.
Amikor Elisabeth nővér halálos ágya mellett álltunk, hirtelen szíven ütött: Elisabeth nővér helyettem szenved, értem szenved! - És éreztem egy meghívást. (...)
Mégis, mi volt ez a hívás? Mire mondtam igent? És miért volt fontos az elmúlt tíz év minden napján anélkül, hogy megfeledkezhettem volna róla? (...) Miért? Azt hiszem, már akkor tíz éve is, most meg talán még jobban azt gondolom: Vállaltam, hogy folytatom szenvedéseit. (...) Ő szenvedett értem, most én szenvedek, szenvedhetek valakiért vagy valakikért. Miért? Meddig? Hogyan? Isten titka. Nem tehettem mást, mint hogy igent mondjak az Ő hívására. Hiszen mindent föltettem erre, hogy Istent megnyerhessem és szeretetében maradhassak."

********************************************************************************
Megjelenéle óta nagyon vágytam arra, hogy a fenti könyvet megvásárolhassam. Anyagi lehetőségeim csak most tették lehetővé. Három este elgendő volt ahhoz, hogy könnyek között végigolvassam.
Stílusát tekintve egy utólagosan megírt lelki napló, melyben Kinga nővér egyszerűen, tárgyilagosan tesz hitvallást. Még az sem zavaró (sőt!), hogy érezve betegségét, kimerültségét, néha ismétli magát, sokszor tőmondatokat használ, csapongások vannak a tanúságtételben.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak:
  • akik szeretnének bepillantást nyerni a Kármel lelkiségébe
  • akik hivatásukat keresik (szerzetesi, édesanyai)
  • akik kétkedve nézik, hogy miért szenteli ma egy fiatal oda Istennek az életét
  • akik panaszkodnak nehézségeik, megpróbáltatásuk, nyomorúságuk miatt
  • akik betegek, akik szenvednek 
  • akiknek a betegség, szenvedés már elviselhetetlen tehernek tűnik
  • akik félnek és megrettennek "A lélek sötét éjszakájától"
  • akik eleven, élő kapcsolatra törekednek Urunk Jézussal.
Kinga nővér lelki naplója még inkább megerősítette bennem azt a vágyat, hogy egyszer eljussak Magyarszékre, a kármelita kolostorba  és néhány napot teljesen csöndben a Tabernákulum és Kinga nővér sírja előtt tölthessek el.

Kinga nővér járj közben értünk!

2010. január 18., hétfő

Árpád-házi Szent Margit ünnepe

Az alábbi kis megemlékezés (akkor név nélkül) Szent Margitról 2004. január 18-án jelent meg a hódmezővásárhelyi Szentháromság plébánia által kiadott, hetente megjelenő Tolle-lege c. kiadványban. Ez volt az elindító szikrája a 2004. március 27-én megrendezésre kerülő Domonkos Konferenciának, melyet a Domonkos Nővérek 100 évvel ezelőtti első tanévükre -  amikor megkezdték városunkban oktató-nevelő munkájukat - emlékezve rendeztünk. Ezen a konferencián hangzott el az alábbi mondat:

"Hódmezővásárhely igenis visszavárja a nővéreket!"

Ezt követően a Domonkos Nővérek és az Egyházközség, Polgármester, Püspökség között megkezdődtek a tárgyalások. Fogadásukra a zárdát kialakítottuk, munkájukhoz a körülményeket megteremtettük. Ennek eredményeként napra pontosan 102 évvel az első letelepedést követően, 2005. augusztus 18-án  megérkeztek Hódmezővásárhelyre a Domonkos Nővérek, és végzik apostoli tevékenységüket.

(Ha elérkezik az idő, majd a visszatelepítés, befogadás eseményeiről beszámolok, ahogyan én azt  - Urunk általi megbízottként, az Ő erejével és kegyelmével - legközelebbiként láttam, tapasztaltam és éltem át! - Akkor erről többen írtak, de ők csak külső szemlélők voltak.)

*********************************************************************************
(Az alábbi cikkben a festőművész halálának évfordulója lett a mai dátumhoz igazítva.)

Árpád-házi Szent Margit

Árpád-házi Szent Margit ünnepéhez közeledve kezembe vettem életéről szóló könyveket, kiadványokat és szentképeket. Szent Margit ábrázolása közül a mellékelt Feszty Masa által megfestett kép különös hatással volt rám, feltűnt egyedisége és elgondolkodtatott.

Feszty Masa festőművész harminegy éve, 1979. március 1-jén hunyt el. Jókai Mór unokája, a körképfestő Feszty Árpád lánya a szentek széles körét festette meg, a XX. század egyházművészetének termékeny és jeles képviselőjét tiszteljük benne.
Árpád-házi Szent Margit szülei, IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő a tatárjárás idején, az akkor születendő nyolcadik gyermeküket engesztelő áldozatként Istennek ajánlották a maguk és az ország megmeneküléséért. 1242-ben megszületett leánygyermekük Dalmáciában. A szülők nem vonakodtak fogadalmukat teljesíteni: amikor Margit négy éves lett a veszprémvölgyi monostorba adták a domonkos nővérekhez. A Szent Domonkos szabályait követő női monostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak e lelkiség jellegzetes vonásai. Ebben a szellemben nőtt fel Margit. 1246-ban Béla király, leánya részére már megkezdte egy új kolostor építtetését a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. 1252-ben került át Margit ebbe a monostorba, ahol 1254-ben tette le fogadalmát, tizenkét évesen, amelyet – több uralkodó házassági ajánlatát visszautasítva – 1261-ben ünnepélyesen megerősített. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szentelte egész életét. A vezekléstől és a szeretettől felemésztve halt meg a Nyulak szigeti kolostorban, huszonnyolc évesen. 1804 augusztusában kapta meg a Domonkos rend az engedélyt Margit tiszteletére VII. Piustól, hivatalos boldoggá avatás nélkül. XII. Pius pápa 1943-ban avatta szentté.



Bátor, egyedi ábrázolásmódja által, meghökkentő élménnyel gazdagít bennünket Feszty Masa, amikor a Boldog Margit c. festményét elénk tárja. Ami az újdonság erejével hat az az, hogy Árpád-házi Margit alakját kihelyezte a magyar tájba. Mivel Margit egész életében kolostorban élt, mindmáig belső térben ábrázolják.

Feszty Masa a kép előterébe Margit alakját állította, aki Krisztus töviskoronáját szorítja magához. A háttérben a tatárok által feldúlt ország, melynek újjáépítése apja, IV. Béla király feladata. Margit felismerte: egy lepusztított, kifosztott, erkölcsileg is fellazított országot imádságos életmóddal is lehet szolgálni. Lemondással, önzetlenséggel, alázattal. Ezeket az erényeket nagy kitartással, belső harccal szerzi meg. Vállalja a mások bűneiért is szenvedni tudó áldozat szerepét. Margit túllátott a tünékeny földieken. A lelkek és magyar hazája megszentelésére szentelte életét. Ennél magasztosabb célt nem tűzhetett maga elé, és ő szent elszántsággal mindvégig kitartott.

Ez a háttér teszi különösen is időszerűvé Árpád-házi Szent Margit alakját. Számunkra biztató a tudat, hogy az újjáépítés keservét és harcát eredményesen is meg lehet vívni. Voltak, lehetnek az erkölcsi értékrend küzdelmének eredményes hősei.

Árpád-házi Szent Margit könyörögj érettünk!

2010. január 13., szerda

Az egészség mint lelki feladat

Bencés Lelkiségi Sorozat 16.

Anselm Grün-Meinrad Dufner:
Az egészség mint lelki feladat


Ajánló:
Mit üzen nekem a betegség? Mit üzen általa Isten? Milyen spirituális feladat elé állít a betegség? A betegség rákényszerít, hogy megszabaduljak önmagamról alkotott illúzióimtól, felülvizsgáljam a magamról és Istenről alkotott képemet, s a hamis istenképek szétzúzása után nagy alázattal a valódi és igaz Isten nyomába eredjek.

"Emberek vagyunk, akik rá vagyunk szorulva Isten egész-ségére,...  Az a feladatunk, hogy egy egészséges élet által tükrözzük vissza Isten üdvösségét."

"A betegség rákényszerít bennünket, hogy ne magunk, erőnk és egszségünk határozza meg életünket, hanem Isten. ... Valódi értékünk az, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy ő szeret minket, és bennünk lakozik. Ha testünk hajléka kifelé egyre jelentéktelenebbnek tűnik, és a romlás fenyegeti, vissza kell húzódnunk a belső szobákba, amelyekben maga Isten lakozik. A belső várkastélyt, amelyről Avilai Teréz beszél, vagy a belső cellát, amelyet Sienai Katalin említ, s amely a bennünk lakozó Isten szállása, nem lehet lerombolni. A betegség esélyt adna rá, hogy e belső szobák felé forduljunk, s életünk meghatározó alapjává tegyük őket."

2010. január 9., szombat

Urunk megkeresztelkedése


Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
(Lk 3,21-22)






Atyám, milyennek találsz Te engem?
Bennem kedved telik-e?

2010. január 3., vasárnap

Urunk megjelenésének ünnpe

Mai evangélium: Mt 2,1-12

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai
Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe,
 és tudakolták: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk
csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.
" Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész
Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja
a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a
legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a
fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan
megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán
ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok
szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek
nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!" Ők pedig,
miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott
a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon
megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket
anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd
kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat,
tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne
menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.


Tegnap este az elő elolvasás után a fenti evangéliumi szakasz teljesen ismerősen csengett  lelkemben. Amikor ma az elmélkedés szándékával vettem a kezembe, egészen új jelentése tárult fel előttem, melynek foglalata az alábbi:
  • aki előtt fölragyogott a csillag, az tekintsen föl a csillagra és induljon el a csillag után  
  • ha jelet kaptam, a jel után mennem kell
  • ha fölragyogott a csillag, már nem lehetek az ami voltam, másnak kell lennem