2012. március 18., vasárnap

dr. Fila Béla Hódmezővásárhely Díszpolgára

E jeles esemény kapcsán egy egészen más jellegű bejegyzést számtam ide. A mai nap azonban egy fura dolog történt. Délelőtt Béla atya a helyi, Rádió 7 Szőttes c. műsorának volt a vendég. Én e-mailben küldtem el  korán reggel  a hozzászólásomat és gratulációmat a szerkeztőségbe. Ebből mindössze az utolsó bekezdést olvasták föl. Mi ez ha nem diszkrimináció? Netán cenzúra 2012. márciusában??? (A betelefonálók szabadon elmodhatták gondolataikat, jókívánságaikat.) Érdekes, de inkább fura a helyzet.  - No mindegy. Most itt osztom meg veletek kedves barátok, ismerősök, ismeretlenek a változatlanul hagyott mondandómat. 

**********************************************************************************
















dr. Fila Béla 2012 .03. 14-én átveszi a
 "Hódmezővásárhely Díszpolgára" kitüntetést
dr. Lázár János polgármestertől


Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a mai Szőttes műsor vendégét, dr. Fila Béla nyugalmazott teológia professzor urat, Diviki Sándor szerkesztő urat és a Rádió7 hallgatóit.
Héjja Erzsébet vagyok, egyszerű hódmezővásárhelyi, római katolikus polgár.
Örömömre szolgál, hogy Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata március 14-én „Hódmezővásárhely Díszpolgára” kitüntetésben részesítette dr. Fila Béla professzor urat, kiemelkedő tanári munkájának és lelkipásztori szolgálatának elismeréseként.
Fila Béla atyát (engedjék meg, hogy a továbbiakban így szólítsam, mert ha telefonon keresztül beszélnénk, ő maga kérné a professzor megszólítás mellőzését – ez az ő szerénysége!) papi, lelkipásztori szolgálata révén, vagy mint egyszerű civil embert sokan ismerik Vásárhelyen is.
Hódmezővásárhelyről csak néhányunknak adatott meg, hogy hallgathassuk őt a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia katedrájáról és ezáltal személyes élményünk és tapasztalatunk lehessen tanári nagyságáról, munkásságáról. („Hivatalosan” soha nem voltam tanítványa, mert nem az ő csoportjába tartoztam – tehát nem nála vizsgáztam! – de szinte minden előadásán ott voltam/voltunk, így az ő óráján az eredi 80-as létszám olykor a kétszeresére duzzadt.) Ennek kapcsán éreztem úgy, hogy lelkiismeretbeli kötelességem megszólalni és néhány szót szólni.
Elsőként álljon itt Fila Béla atya személyes vallomása a tanításról, módszeréről, tárgyáról – a dogmatikáról:

„ Nem az én érdemem, hogy a teológia szívét taníthatom. Szeretem a tárgyamat. Nemcsak mint elméleti tárgyat, hanem meggyőződéssel vallom és egzisztenciális súllyal képviselem a dogmatikát. A saját életemben próbálom megvalósítani. Amennyire szeretem az elméleti dolgokat, ugyanúgy szeretem a valóságot is. A keresztény hitben az a valóságos, ami megélhető. A teológia, mint tudomány – másodrendű. Az élet, a praktikus valóság, a tényleges valóság az első. Csak annak a reflexiónak van értelme, amely a valóság talaján áll. Ezt a növendékeim is megérzik. Ha megfelelően adom át nekik a dogmatikai ismereteket, akkor a fiatal elmét ez megragadja. Ez a legfontosabb.”


Megéreztük! Előadásain keresztül megsejtettük a transzcendentális módszer dogmatikai alkalmazás horizontját. Világossá vált, hogy csak annak a teológiának van igazán értéke, amely a valóságot tudja maga mögött, tehát a valóságra reflektál. Hogy a hit tényleges valóság…

Gondolatait úgy szívtuk magunkba, mint szivacs a vizet. Előadásait a kristálytiszta gondolatvezetés, az élet alapvető kédéseire ill. tapasztalataira adott válasz jellemezte, melyet a végén mindig vastapssal köszöntünk meg.

Ne felejtsük el, hogy ez az 1980-as évek elején történt, s mindez lehetővé válhatott a világi hallgatók számára is!

Tudjuk, hogy Béla atya kápláni éveket töltött Hódmezővásárhelyen a Szent István templomba. 1985-ben résztvevője és fültanúja voltam, amikor a zsúfolásig megtelt Budapesti Egyetemi Templomban tanúságot tett Hódmezővásárhelyhez való kötődéséről. Először megjelölve a konkrét helyet, pontos leírást adott a templom méreteit illetően, majd megvallotta: itt érlelődött pappá, egy adott szentmisében itt értette meg, mit jelent számára a papság, a papi hivatás. Ott a tömeg közepén beleborzongtam ebbe és legszívesebben felkiáltottam volna: hisz ez az én otthonom!

Nagykőrösi plébánossága idején is állandó vendége volt Vásárhelynek, hiszen hívták és Ő jött. Hol hivatalos formában templomi lelkigyakorlat vezetése céljából, hol családoknál találkozva „fű alatt”, ezzel nem kis kockázatot vállalva. Így jómagam gyermekkoromtól fogva hallgathattam igehirdetését.

Később a Vigilia és a Teológia folyóiratban megjelent tanulmányait volt módunkban fontolgatni.

12 évvel ezelőtt nyugdíjas éveihez keresett plébániát. Örömünkre Hódmezővásárhelyt választotta. Köszönettel tartozunk Németh László plébános atyának, aki befogadta és lakrészt biztosít neki a plébánián, hogy visszavonultan, de még lelkipásztori szolgálatot végezhessen. (Későbbi bejegyzés: ez a "nagylelkű" befogadás és lakrész biztosítás 2012. 07. 30-ig tartott, ekkor el kellett hagyni Béla atyának a plébániát!)

Ha legtömörebben kellene megfogalmazni, mi Béla atya vonzerejének titka, ezt válaszolnám: velünk keresztény, értünk lelkipásztor!!!

Mi, akik kapcsolatban vagyunk vele tapasztaljuk, hogy életének középpontja Urunk Jézus. Minden gondolata, szava, cselekedete Általa, Vele és Érte van. Egész élete szolgálat, mindig az adott körülmények lehetőségei között. Egyszerűen, hűségesen, szívósan. 

Úgy gondolom sokadmagammal, hogy Béla atya méltán lett Hódmezővásárhely Díszpolgára. 


Kedves Béla atya!

Gratulálok kitüntetéséhez. Őszinte szívvel osztozom örömében. Kívánok Isten kegyelméből erőt, egészséget, hogy még sokáig tudja a lelkek javát szolgálni városunkban, Hódmezővásárhelyen!


         Tisztelettel: Héjja Erzsébet


 















A díszközgyűlés végén Béla atya szólt a kitüntetettek nevében és köszönte meg az elismerét.

Nincsenek megjegyzések: