2009. október 20., kedd

Egy gondolat

Az élet csak akkor számít, ha feltétlenül számít. És csak akkor számít feltétlenül, ha örökre számít.


"Az első kérdés korántem az, hogy elégdettek vagyunk-e önmagunkkal, hanem hogy egyáltalán elgedettek vagyunk-e valamivel? Tegyük föl, hogy igent mondunk egyetlen pillanatra, akkor ezzel nem csak önmagunkra mondtunk igent, hanem minden létezőre. Mert nincs semmi önmagáért, sem bennünk, sem a dolgokban. És ha csak egyetlen egyszer remegett is bele lelkünk a boldogságba, s rezdült meg tőle, mint valami húr, akkor is az egész örökkévalóság kellett, hogy ez az egyetlen esemény megtörténhessék. És helyeslésünknek ebben az egyetlen pillanatában jóváhagytuk, megváltottuk, igazoltuk és helyeseltük az egész örökkévalóságot." /Nietzsche/


Ha életünk egyetlen pillanatában őszintén mondtuk, hogy az élet jó, akkor amikor helyeseltük ezt a pillanatot, helyeseltük az egész valóságot. Lehetetlenség, ellentmondás, logikátlanság: hogyan mondhatnánk bármire is itt, hogy jó, ha a végén elnyelné a pusztulás és a romlás?
Ha van valami, ami jó, akkor mindennek jónak kell lenni. Ha van valami, amire feltétel nélkül igent tudunk mondani, ha volt idő, amikor tudtunk lelkesedni az életért, ha volt idő, amikor tudtunk szeretni, akkor mindig kell tudnunk szeretni, akkor mindig kell tudnunk lelkesedni.

2009. október 19., hétfő

Egy mondat

Az embernek CSAK azért érdemes élni,
amiért képes meg is halni.

Figyelünk mi egymásra???

Egy átélt történet:
Szombaton este elsőnek érkeztem a rózsafűzér imádságra kb. 10 perccel a kezdés előtt. Kis idő múlva még érkezett két idős, nagyotthalló hívő. Néhány perc múlva jött a tájékoztatás, hogy a plébános elfoglaltsága miatt nem tud jönni, de kéri a híveket, hogy kezdjék az imádságot. Az imádság pontos kezdete előtt a két jámbor idős hívő főhangon, kvázi "eldönti", (holott egyházunk ajánlása előttünk áll) hogy melyik titokkal imádkozza a rózafűzért. - Persze mellétrafáltak, de sebaj.

Eljött a szent idő. Mivel az orgona néma maradt, bölcsen és a  plébánosi utasításnak megfelelően, a dolgok rendje-módja szerint elkezdik az imádságot. Közben a hívek- ha szerényen is, de - szállíngóznak.
Három perc múlva a szolgálatot teljesítő kántor felébredt "téli álmából" és a sekrestyéből szélsebesen felrohant a karzatra hogy "szóra" bírja a hangszerek királynőjét és önmagát, közben mitsem törődve azzal, hogy a hívek közös imádságát zavarta és bénított meg. ( Mentségére legyen mondva, hogy ott volt időben, csak a pontos IDŐ  nem volt számára szent.)

Nos  úgy gondoltam, mostmár  minden megy a maga rendje-módja szerint. Igenám, de egy drága jó testvér az énekszó végére lépett be a templomba (5 perccel a tényleges kezdés után) és "önhatalmúlag" zendített rá az imádság kezdő soraira. Mostmár "idilli" volt a helyzet! Többszólamban és szereóban (padsor eleje és vége) végzett imádság közepette lehetett volna szemlélődni a rózsafűzér egy-egy titka fölött, ha oda nem súgom testvéremnek, hogy már az imádság folyamatban van...

Milyen jutalma van annak, aki - tisztelve az IDŐT és a felebarátját (Urunkról nem is beszélve) - elsőnek érkezik és mindezt végig élheti teljes súlyával? MEGDÖBBEN és SZOMORÚ.
Így figyelünk mi egymásra emberek és főleg (le se merem írni) k e r e s z t é n y e k ? ? ?
Fontos nekünk a másik ember, vagy csak mi magunk vagyunk fontosak???

Első gondolatom, az volt hogy kimenekülök ebből a káoszból és a templom körül sétálva, egyedül fogom a rózsafűzért elimádkozni. DE MARADTAM, s volt miért imádkozni az esti szentmisében.

2009. október 18., vasárnap

Amit most olvasok.

Dr. Nyíri Tamás: Lelkünk démonai és angyalai

A Nemeslelkűség Angyala:
Nincs olyan szegény ember, aki ne tudna adni valamit egy másiknak. És nincs olyan gazdag ember, aki ne fogadhatna el valamit a világ legszegényebbb és a legnyomorultabb koldusától.

"Légy az, aki vagy. Légy azzá, aki vagy, akivé és amivé lenned kell." / Pindarosz /

Egyházközségi képviselőtestület tagjai

Ma hirdettetett ki, hogy kik lettek a múlt heti szavazás alapján az egyházközség képviselő testületének tagjai.
Szívből kívánom, hogy felelősségteljesen végezzék szolgálatukat az egyházközség és a hívek javára.

Olyan késztetésem volna, hogy megkérdezzem tőlük mit tesznek lelki kultúrájuk, hitük elmélyítése érdekében? Fontos ez számukra?
pl. Mit jelent számukra a Szentírás? Milyen gyakran olvassák?
Milyen lelki irodalmat olvasnak? Milyen gyakran vesznek rész többnapos lelkigyakorlaton? stb...