2010. január 18., hétfő

Árpád-házi Szent Margit ünnepe

Az alábbi kis megemlékezés (akkor név nélkül) Szent Margitról 2004. január 18-án jelent meg a hódmezővásárhelyi Szentháromság plébánia által kiadott, hetente megjelenő Tolle-lege c. kiadványban. Ez volt az elindító szikrája a 2004. március 27-én megrendezésre kerülő Domonkos Konferenciának, melyet a Domonkos Nővérek 100 évvel ezelőtti első tanévükre -  amikor megkezdték városunkban oktató-nevelő munkájukat - emlékezve rendeztünk. Ezen a konferencián hangzott el az alábbi mondat:

"Hódmezővásárhely igenis visszavárja a nővéreket!"

Ezt követően a Domonkos Nővérek és az Egyházközség, Polgármester, Püspökség között megkezdődtek a tárgyalások. Fogadásukra a zárdát kialakítottuk, munkájukhoz a körülményeket megteremtettük. Ennek eredményeként napra pontosan 102 évvel az első letelepedést követően, 2005. augusztus 18-án  megérkeztek Hódmezővásárhelyre a Domonkos Nővérek, és végzik apostoli tevékenységüket.

(Ha elérkezik az idő, majd a visszatelepítés, befogadás eseményeiről beszámolok, ahogyan én azt  - Urunk általi megbízottként, az Ő erejével és kegyelmével - legközelebbiként láttam, tapasztaltam és éltem át! - Akkor erről többen írtak, de ők csak külső szemlélők voltak.)

*********************************************************************************
(Az alábbi cikkben a festőművész halálának évfordulója lett a mai dátumhoz igazítva.)

Árpád-házi Szent Margit

Árpád-házi Szent Margit ünnepéhez közeledve kezembe vettem életéről szóló könyveket, kiadványokat és szentképeket. Szent Margit ábrázolása közül a mellékelt Feszty Masa által megfestett kép különös hatással volt rám, feltűnt egyedisége és elgondolkodtatott.

Feszty Masa festőművész harminegy éve, 1979. március 1-jén hunyt el. Jókai Mór unokája, a körképfestő Feszty Árpád lánya a szentek széles körét festette meg, a XX. század egyházművészetének termékeny és jeles képviselőjét tiszteljük benne.
Árpád-házi Szent Margit szülei, IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő a tatárjárás idején, az akkor születendő nyolcadik gyermeküket engesztelő áldozatként Istennek ajánlották a maguk és az ország megmeneküléséért. 1242-ben megszületett leánygyermekük Dalmáciában. A szülők nem vonakodtak fogadalmukat teljesíteni: amikor Margit négy éves lett a veszprémvölgyi monostorba adták a domonkos nővérekhez. A Szent Domonkos szabályait követő női monostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak e lelkiség jellegzetes vonásai. Ebben a szellemben nőtt fel Margit. 1246-ban Béla király, leánya részére már megkezdte egy új kolostor építtetését a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. 1252-ben került át Margit ebbe a monostorba, ahol 1254-ben tette le fogadalmát, tizenkét évesen, amelyet – több uralkodó házassági ajánlatát visszautasítva – 1261-ben ünnepélyesen megerősített. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szentelte egész életét. A vezekléstől és a szeretettől felemésztve halt meg a Nyulak szigeti kolostorban, huszonnyolc évesen. 1804 augusztusában kapta meg a Domonkos rend az engedélyt Margit tiszteletére VII. Piustól, hivatalos boldoggá avatás nélkül. XII. Pius pápa 1943-ban avatta szentté.



Bátor, egyedi ábrázolásmódja által, meghökkentő élménnyel gazdagít bennünket Feszty Masa, amikor a Boldog Margit c. festményét elénk tárja. Ami az újdonság erejével hat az az, hogy Árpád-házi Margit alakját kihelyezte a magyar tájba. Mivel Margit egész életében kolostorban élt, mindmáig belső térben ábrázolják.

Feszty Masa a kép előterébe Margit alakját állította, aki Krisztus töviskoronáját szorítja magához. A háttérben a tatárok által feldúlt ország, melynek újjáépítése apja, IV. Béla király feladata. Margit felismerte: egy lepusztított, kifosztott, erkölcsileg is fellazított országot imádságos életmóddal is lehet szolgálni. Lemondással, önzetlenséggel, alázattal. Ezeket az erényeket nagy kitartással, belső harccal szerzi meg. Vállalja a mások bűneiért is szenvedni tudó áldozat szerepét. Margit túllátott a tünékeny földieken. A lelkek és magyar hazája megszentelésére szentelte életét. Ennél magasztosabb célt nem tűzhetett maga elé, és ő szent elszántsággal mindvégig kitartott.

Ez a háttér teszi különösen is időszerűvé Árpád-házi Szent Margit alakját. Számunkra biztató a tudat, hogy az újjáépítés keservét és harcát eredményesen is meg lehet vívni. Voltak, lehetnek az erkölcsi értékrend küzdelmének eredményes hősei.

Árpád-házi Szent Margit könyörögj érettünk!

Nincsenek megjegyzések: