2010. január 28., csütörtök

Aquinói Szent Tamás emléknapja


Aquinói Szent Tamás:

Ima életünk bölcs elrendezéséért


Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után
vágyódjam lángolón,
     azokat kutassam,
     igazán megértsem és
     tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére.

Rendezd el Istenem életemet, és
     tedd, hogy tudjam mit kívánsz tőlem és
     megtegyem amit kívánsz és
     úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.

Add Uram Istenem, hogy erőim sem a jóban, sem a rosszban
ne fogyatkozzanak meg.
     Amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el.
     Ne örüljek semminek, csak annak, ami hozzád vezet,
     ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít tőled.
     Ne keressem a más tetszését, csak a tiédet,
     ne féljek más rosszallásától, csak a tiédtől.

Silányuljon el előttem minden, ami mulandó, és
     legyen előttem kedves mindaz, ami örök.
     Töltsön el undorral az öröm, mely nélküled való, és
     ne kívánjak semmit sem rajtad kívül.
     Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam
     s a pihenés nélküled legyen számomra hiábavaló.

Add meg Istenem, hogy szívemet feléd irányíthassam és
     fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam.

Tedd Uram Istenem, hogy engedelmes legyek – ellentmondás nélkül,
     tiszta – romlottság nélkül,
     szegény – csüggedés nélkül,
     alázatos – képmutatás nélkül,
     vidám – könnyelműség nélkül,
     éretten komoly – nehézkesség nélkül,
     tevékeny – felületesség nélkül,
     Téged félő – kétségbeesés nélkül,
     igazmondó – kétszínűség nélkül.

Tedd, hogy a jót cselekedjem – fellengzés nélkül,
     felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg, és
     példával épülésére legyek – színlelés nélkül.

Adj Uram éber szívet, melyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled,
     nemes szívet, melyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt a mélybe,
     egyenes szívet, melyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából,
     erős szívet, melyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg,
     szabad szívet, melyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.

Ajándékozz meg Istenem értelemmel, mely Téged ismer meg,
     bölcsességgel, mely Téged talál meg,
     életmóddal, mely a te tetszésedet nyeri el,
     állhatatossággal, mely bizalommal vár Rád és
     bizalommal, mely majd Téged ölel át véglegesen.

Add, hogy idelent büntetésed szítson – a bűnbánat által,
     útközben jótéteményeiddel éljek – kegyelmed által,
     e hazában pedig örömeidet élvezzem – dicsőséged által,
     aki élsz és uralkodol Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

2010. január 24., vasárnap

Nem hátráltam meg

Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga Nővér OCD naplójából
NEM HÁTRÁLTAM MEG

Ajánló:
1973. augusztus 15-én, Budapesten született, sokgyermekes családban. Az ELTE matematika szakának elvégzése után 1998-ban belépett a Kármelbe. 2006-ban váratlanul kiderült, hogy a rák megtámadta szervezetét. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Halála előtt kilenc hónappal perjelnője kérésére naplót kezdett írni, amelyben beszél az élet értelmének kereséséről, hivatásáról, a Kármelről, a betegségről, a szenvedésről, a halállal való szembenézésről.
2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában, édesanyja és szerzetes nővérei imádságos jelenlétében belépett Ura örömébe.



Urunk színeváltozásáról nevezett Kinga nővér OCD (Büki Judit) naplójából:

„Szüksége van-e Istennek a mi szenvedésünkre? Vagy meg tud tisztítani, fel tud magához emelni minket szenvedés nélkül is? Ő megteheti, hiszen mindenható, hiszen szenvedett és meghalt értünk! Ez nem elég? (...) Egyes emberek, köztük Elisabeth nővér is, az üdvösség művében vesz részt. Részt vállal Krisztus szenvedéséből. Valakiért, valakikért.
Amikor Elisabeth nővér halálos ágya mellett álltunk, hirtelen szíven ütött: Elisabeth nővér helyettem szenved, értem szenved! - És éreztem egy meghívást. (...)
Mégis, mi volt ez a hívás? Mire mondtam igent? És miért volt fontos az elmúlt tíz év minden napján anélkül, hogy megfeledkezhettem volna róla? (...) Miért? Azt hiszem, már akkor tíz éve is, most meg talán még jobban azt gondolom: Vállaltam, hogy folytatom szenvedéseit. (...) Ő szenvedett értem, most én szenvedek, szenvedhetek valakiért vagy valakikért. Miért? Meddig? Hogyan? Isten titka. Nem tehettem mást, mint hogy igent mondjak az Ő hívására. Hiszen mindent föltettem erre, hogy Istent megnyerhessem és szeretetében maradhassak."

********************************************************************************
Megjelenéle óta nagyon vágytam arra, hogy a fenti könyvet megvásárolhassam. Anyagi lehetőségeim csak most tették lehetővé. Három este elgendő volt ahhoz, hogy könnyek között végigolvassam.
Stílusát tekintve egy utólagosan megírt lelki napló, melyben Kinga nővér egyszerűen, tárgyilagosan tesz hitvallást. Még az sem zavaró (sőt!), hogy érezve betegségét, kimerültségét, néha ismétli magát, sokszor tőmondatokat használ, csapongások vannak a tanúságtételben.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak:
  • akik szeretnének bepillantást nyerni a Kármel lelkiségébe
  • akik hivatásukat keresik (szerzetesi, édesanyai)
  • akik kétkedve nézik, hogy miért szenteli ma egy fiatal oda Istennek az életét
  • akik panaszkodnak nehézségeik, megpróbáltatásuk, nyomorúságuk miatt
  • akik betegek, akik szenvednek 
  • akiknek a betegség, szenvedés már elviselhetetlen tehernek tűnik
  • akik félnek és megrettennek "A lélek sötét éjszakájától"
  • akik eleven, élő kapcsolatra törekednek Urunk Jézussal.
Kinga nővér lelki naplója még inkább megerősítette bennem azt a vágyat, hogy egyszer eljussak Magyarszékre, a kármelita kolostorba  és néhány napot teljesen csöndben a Tabernákulum és Kinga nővér sírja előtt tölthessek el.

Kinga nővér járj közben értünk!

2010. január 18., hétfő

Árpád-házi Szent Margit ünnepe

Az alábbi kis megemlékezés (akkor név nélkül) Szent Margitról 2004. január 18-án jelent meg a hódmezővásárhelyi Szentháromság plébánia által kiadott, hetente megjelenő Tolle-lege c. kiadványban. Ez volt az elindító szikrája a 2004. március 27-én megrendezésre kerülő Domonkos Konferenciának, melyet a Domonkos Nővérek 100 évvel ezelőtti első tanévükre -  amikor megkezdték városunkban oktató-nevelő munkájukat - emlékezve rendeztünk. Ezen a konferencián hangzott el az alábbi mondat:

"Hódmezővásárhely igenis visszavárja a nővéreket!"

Ezt követően a Domonkos Nővérek és az Egyházközség, Polgármester, Püspökség között megkezdődtek a tárgyalások. Fogadásukra a zárdát kialakítottuk, munkájukhoz a körülményeket megteremtettük. Ennek eredményeként napra pontosan 102 évvel az első letelepedést követően, 2005. augusztus 18-án  megérkeztek Hódmezővásárhelyre a Domonkos Nővérek, és végzik apostoli tevékenységüket.

(Ha elérkezik az idő, majd a visszatelepítés, befogadás eseményeiről beszámolok, ahogyan én azt  - Urunk általi megbízottként, az Ő erejével és kegyelmével - legközelebbiként láttam, tapasztaltam és éltem át! - Akkor erről többen írtak, de ők csak külső szemlélők voltak.)

*********************************************************************************
(Az alábbi cikkben a festőművész halálának évfordulója lett a mai dátumhoz igazítva.)

Árpád-házi Szent Margit

Árpád-házi Szent Margit ünnepéhez közeledve kezembe vettem életéről szóló könyveket, kiadványokat és szentképeket. Szent Margit ábrázolása közül a mellékelt Feszty Masa által megfestett kép különös hatással volt rám, feltűnt egyedisége és elgondolkodtatott.

Feszty Masa festőművész harminegy éve, 1979. március 1-jén hunyt el. Jókai Mór unokája, a körképfestő Feszty Árpád lánya a szentek széles körét festette meg, a XX. század egyházművészetének termékeny és jeles képviselőjét tiszteljük benne.
Árpád-házi Szent Margit szülei, IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő a tatárjárás idején, az akkor születendő nyolcadik gyermeküket engesztelő áldozatként Istennek ajánlották a maguk és az ország megmeneküléséért. 1242-ben megszületett leánygyermekük Dalmáciában. A szülők nem vonakodtak fogadalmukat teljesíteni: amikor Margit négy éves lett a veszprémvölgyi monostorba adták a domonkos nővérekhez. A Szent Domonkos szabályait követő női monostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak e lelkiség jellegzetes vonásai. Ebben a szellemben nőtt fel Margit. 1246-ban Béla király, leánya részére már megkezdte egy új kolostor építtetését a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. 1252-ben került át Margit ebbe a monostorba, ahol 1254-ben tette le fogadalmát, tizenkét évesen, amelyet – több uralkodó házassági ajánlatát visszautasítva – 1261-ben ünnepélyesen megerősített. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szentelte egész életét. A vezekléstől és a szeretettől felemésztve halt meg a Nyulak szigeti kolostorban, huszonnyolc évesen. 1804 augusztusában kapta meg a Domonkos rend az engedélyt Margit tiszteletére VII. Piustól, hivatalos boldoggá avatás nélkül. XII. Pius pápa 1943-ban avatta szentté.



Bátor, egyedi ábrázolásmódja által, meghökkentő élménnyel gazdagít bennünket Feszty Masa, amikor a Boldog Margit c. festményét elénk tárja. Ami az újdonság erejével hat az az, hogy Árpád-házi Margit alakját kihelyezte a magyar tájba. Mivel Margit egész életében kolostorban élt, mindmáig belső térben ábrázolják.

Feszty Masa a kép előterébe Margit alakját állította, aki Krisztus töviskoronáját szorítja magához. A háttérben a tatárok által feldúlt ország, melynek újjáépítése apja, IV. Béla király feladata. Margit felismerte: egy lepusztított, kifosztott, erkölcsileg is fellazított országot imádságos életmóddal is lehet szolgálni. Lemondással, önzetlenséggel, alázattal. Ezeket az erényeket nagy kitartással, belső harccal szerzi meg. Vállalja a mások bűneiért is szenvedni tudó áldozat szerepét. Margit túllátott a tünékeny földieken. A lelkek és magyar hazája megszentelésére szentelte életét. Ennél magasztosabb célt nem tűzhetett maga elé, és ő szent elszántsággal mindvégig kitartott.

Ez a háttér teszi különösen is időszerűvé Árpád-házi Szent Margit alakját. Számunkra biztató a tudat, hogy az újjáépítés keservét és harcát eredményesen is meg lehet vívni. Voltak, lehetnek az erkölcsi értékrend küzdelmének eredményes hősei.

Árpád-házi Szent Margit könyörögj érettünk!

2010. január 13., szerda

Az egészség mint lelki feladat

Bencés Lelkiségi Sorozat 16.

Anselm Grün-Meinrad Dufner:
Az egészség mint lelki feladat


Ajánló:
Mit üzen nekem a betegség? Mit üzen általa Isten? Milyen spirituális feladat elé állít a betegség? A betegség rákényszerít, hogy megszabaduljak önmagamról alkotott illúzióimtól, felülvizsgáljam a magamról és Istenről alkotott képemet, s a hamis istenképek szétzúzása után nagy alázattal a valódi és igaz Isten nyomába eredjek.

"Emberek vagyunk, akik rá vagyunk szorulva Isten egész-ségére,...  Az a feladatunk, hogy egy egészséges élet által tükrözzük vissza Isten üdvösségét."

"A betegség rákényszerít bennünket, hogy ne magunk, erőnk és egszségünk határozza meg életünket, hanem Isten. ... Valódi értékünk az, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy ő szeret minket, és bennünk lakozik. Ha testünk hajléka kifelé egyre jelentéktelenebbnek tűnik, és a romlás fenyegeti, vissza kell húzódnunk a belső szobákba, amelyekben maga Isten lakozik. A belső várkastélyt, amelyről Avilai Teréz beszél, vagy a belső cellát, amelyet Sienai Katalin említ, s amely a bennünk lakozó Isten szállása, nem lehet lerombolni. A betegség esélyt adna rá, hogy e belső szobák felé forduljunk, s életünk meghatározó alapjává tegyük őket."

2010. január 9., szombat

Urunk megkeresztelkedése


Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
(Lk 3,21-22)






Atyám, milyennek találsz Te engem?
Bennem kedved telik-e?

2010. január 3., vasárnap

Urunk megjelenésének ünnpe

Mai evangélium: Mt 2,1-12

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai
Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe,
 és tudakolták: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk
csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.
" Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész
Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja
a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a
legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a
fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan
megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán
ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok
szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek
nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!" Ők pedig,
miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott
a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon
megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket
anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd
kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat,
tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne
menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.


Tegnap este az elő elolvasás után a fenti evangéliumi szakasz teljesen ismerősen csengett  lelkemben. Amikor ma az elmélkedés szándékával vettem a kezembe, egészen új jelentése tárult fel előttem, melynek foglalata az alábbi:
  • aki előtt fölragyogott a csillag, az tekintsen föl a csillagra és induljon el a csillag után  
  • ha jelet kaptam, a jel után mennem kell
  • ha fölragyogott a csillag, már nem lehetek az ami voltam, másnak kell lennem