2009. november 30., hétfő

Szent András apostol ünnepe

Szent András apostol szobra - Jászszentandrás
(Szobrász: Kő Pál, állítás éve: 2006.)



Imádság:


Ki halfogással kezdted el,
hogy emberek halásza légy,
András, hálóddal minket is
világ sodrából Partra végy.

Jézust, a célt, hős életed
Péter előzve érte el:
nekünk, gyengéknek is te légy
vezérünk boldog égbe fel.

Testvérednek hű társa,te,
add, éljen köztünk szeretet,
s a nyájat Péter nyomdokán
szilárd egységben tartsa meg.

Add, Krisztus kedvelt gyermeke,
lángoljon szívünk szent tüze,
elérjük az örök hazát,
áldhassuk ott az ég Urát. Ámen.

2009. november 29., vasárnap

Az egyházi év kezdete - Advent első vasárnapja




ISMERETLEN SZERZŐ:

          Adventi zsolozsma himnusz

Matutinumra

Örök Atyádnak karjából
kelsz útra, égi szent Igénk,
segítni földet születel:
időnek telje már megért.

Ragyogd be most a lelkeket,
szereteteddel égesd át,
hogy veszendőkre-unt szívünk'
betöltse boldog égi vágy.

S hogy majd ha Bíró széket ül
és minden ártót tűzre vet,
s ha majd baráti szó hív el
a tárult mennybe híveket:

– lángok sötétes örvényén
ne vergődjünk mint martalék,
hanem meglássuk Úr színét,
velünk ujjongjon mind az Ég.

Atyának, egyben Fiúnak
és Tenéked is, Szentlélek,
miként volt, légyen örökkön
örökké hála, dicséret. Ámen.

Laudesra

Ím zengő fényes hang űz el
minden homályost, áthatón:
„Álmok mind messze fussatok!
Magasból Jézus fölragyog.”

Ocsudjon már a zsibbadt agy!
Földhöz tapadva mit hever?
Tündöklik már az új Csillag,
sötét ártalmat űzve el.

Ím Bárány küldetik nekünk
oldozni bűnös kötelünk:
bocsánatot hát könnyek közt
esengjünk, törlesztvén a bűnt.

Hogy másodszor ha fölragyog,
és e-világot rémíti,
el vétkünk szerint ne vessen,
de fölkaroljon kegyesen.

Erény, dicsőség, hódolat
az Atyának és Fiúnak,
s Vigasznak, ki a Szentlélek,
örökkön, míg tart örökélet. Amen.

Vesperásra

Csillagvilágot Alkotó,
Hívő nép kegyes világa,
Mindenség drága váltsága,
Hallgass meg, Jézus, esd a szó.

Te, hogy sátáni cselszövény
földünk ne rontsa, holtbeteg
világnak gyógyírul jövél,
mert kényszer űzött: szeretet.

S hogy minden vétket engesztelj,
mit emberfajtánk hordozott;
jössz Szűz-szentélyből, áldozat,
s magasba szállsz a kereszttel.

Mert nagy, tündöklő: Glóriád.
Neved mihelyt ha megkondul,
egek és föld és alvilág
ijedt-reszketve térdre hull.

Esdeklünk, kérünk: harag-nap
Végítélője, nagy Ura,
kegyelmet adj és irgalmat,
hogy néped Ártó ne dúlja.

Erény, dicsőség, hódolat
az Atyának és Fiúnak,
s Vigasznak, ki a Szentlélek,
örökkön, míg tart örök élet. Ámen.

Fordította: Bujdosó Bálint

2009. november 19., csütörtök

Szent Erzsébet virága

Lukáts Márta
                 A piros rózsa imája




Királynővé tettél,
bíborba öltöztettél,
belém illatot, szépséget
csöpögtettél.
Teremtőm, szírmom
szeretetedtől pirul,
és rajta sziporkázik az ég tüze,
s lüktet az élet lendülete.
Pompázni, virulni,
magamon bemutatni Téged,
nélküled nem lennék képes.
Add, hogy az ünnepi szépség,
e tüzes báj ne legyen vesztem
és csak a szeretet talajába
gyökerezzem.
Megértettél,
 mikor tüskékkel
vérteztél.
A reám hulló harmat erő nekem
s kibirom,
míg szírmom
eléd nem hull Istenem.
Ámen.


2009. november 16., hétfő

Pio atya levelei

Egy misztikus szent vallomásai lelkivezetőihez


Pio atya (1887-1968) a XX. század legnagyobb miszikusa, az első stigmatizált pap, akit II. János Pál pápa 2002-ben avatott szentté.
Lelki kísérőinek írt leveleiben őszintén megnyílik és vall lelki életéről, vívódásairól, küzdelmeiről, Istennel megélt találkozásairól.

Engem a könyv második része fogott meg, melyben a rejtőzdödő Isten keresése és a lélek tisztulása, a szenvedésekkel teli "sötét éjszaka" megtapasztalása tárul elénk.

Pio atya egy "lapra" tette fel az életét: a bűnösök megmentése! Ezt a karizmát kérte és kapta Krisztustól, cserébe pedig önmagát ajánlotta fel testi és lelki szenvedéseivel együtt.
Pio atya számára egyértelmű volt, hogy a szeretet és a kereszt szorosan összekapcsolódnak: "... tudom, hogy a kereszt a szeretet záloga és a megbocsátás biztosítéka, s hogy az a szeretet, amelyet nem táplál és erősít a kereszt, nem is igazi szeretet, csupán szalmaláng."

Vállomásaiból elénktárul, hogy Pio atya állandó küzdelmet folytatott a gonosszal: "sokszor úgy éreztem, a gonosz lélek megragad, és ki akar szakítani Jézus karjaiból...".  A gonosz lélek folyamatos zaklatásai miatt időnként búskomorrá lesz, de nem szűnik meg buzgón imádkozni Jézushoz. Megtapasztalja Jézus jóságát, aki megengedi ugyan, hogy a gonosz megkísértse őt, de mindig megvígasztalja és megerősíti lelkét.

Pio atyára többször is rátör a kétség, hogy elveszíti a hitét, s eltávolodik az Istentől és az emberektől is. „Atyám, mezítelen és szennyes a lelkem; e kiszáradt, tikkadt szív eleped Istene után; szívem-lelkem nem mozdul már a felé, aki jóságában megteremtette. Jóformán nincs már hitem… Nincsen bennem szeretet. Az Isten iránti szeretet a teljes megismerésből fakad a tevékeny hitben; a lélek rábízza magát ígéreteire, megpihen, lemond önmagáról, és megnyugszik édes reménységében. Nincs bennem felebaráti szeretet sem, mert az az előzőből származik; s ha hiányzik az első, amelyből minden éltető nedv fakad, minden ág elsorvad.” (II/12)
 
Pio atya számára a legmélyebb állapot az, amikor úgy érzi, sötétségben él, s végleg elszakadt az éltető forrástól, Krisztustól: „Minden jelét, minden nyomát elvesztettem a legfőbb Jónak, a szó legszigorúbb értelmében. Elfúló lélegzettel keresem e Jót, de mindhiába, egyedül maradok keresésemmel… E teljes elhagyatottságban az élet kényszer, a halál pedig minden pillanatban kívánatos megkönnyebbülés e gyötrelmes élettel szemben.”
Lelki gyötrelmei abból is fakadnak, hogy az isteni szeretet mértéke, amely a stigmákkal együtt osztályrészül jutott neki, meghaladja az emberi teherbíró képességét. A szent nem képes teljességében elviselni ezt a mérhetetlen szeretetet, ezért aggódik, hogy elveszíti. „Lelkem gyötrődik, mert egyszerre tölti el kín és szerelem, keserűség és édesség. Hogyan viseljem el a Magasságbeli ily hatalmas működését? Ő bennem van, ezért ujjongok, s nem tudom megállni, hogy ne mondjam a Legszentebb Szűzzel együtt: ’Szívem ujjong megváltó Istenemben’.”
 
Rengeteg küzdelem, szenvedés, gyötrődés, kísértés után Pio atya eljut oda, hogy összefoglalva lelki életét és annak misztikus útját, így fogalmaz: „… elemészt az Isten iránti szeretet és az embertársaim iránti szeretet. Isten mindörökre belevésődött elmémbe és szívembe. Sohasem tévesztem szem elől: csodálnom kell szépségét, mosolyát, háborgását, irgalmát és büntetéseit, jobban mondva: szigorú igazságosságát.”
 
Pio atya lelki feltárulkozását végigolvasva elmondhatjuk: akit az Isten szeret, azt próbára teszi!



Van egy prófécia melyet Magyarország kapott Pio atya által:

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"



 

2009. november 15., vasárnap

A teknősbéka imája






Egy kis türelem, Uram,
mindjárt érkezem!
Ahogy van, elfogadom
természetem!
Nem én teremtettem!
Házam hátamon hordom,
de nem bírálgatom.
Van ennek előnye is!
De lásd be, Istenem,
nehéz azt cipelnem!
Végül csak azt kívánom,
hogy az a kettős várfal,
mely között dobog szívem,
előtted mindig tárva legyen!
Ámen.

/Carmen Bernos de Gasztold/


2009. november 10., kedd

Egy kérdés

"Ha te sem lángolsz,
Ha én sem lángolok,
Ha mi sem lángolunk,
Ki űzi el innen a
Sötétséget?"

/Nazim Hikmet/





2009. november 7., szombat

Kármel


Marie-Michel OCD: Csendből született tűz




Bevallom, először kb. 7-8 évvel ezelőtt próbálkoztam a kármelita lelkiséggel - mármint olvani - nem sok sikerrel. Igaz,  talán az egyik  legnagyobb falattal kedtem: Avilai Szent Teréz - A belső várkastély. A harmadik lakás után be is csuktam a könyvet azzal, hogy ez nem nekem való....  ....nyilván lelkileg még nem voltam érett ehhez....  ....de azóta eltelt egy kis idő....    ....imaéletem megváltozott, talán mélyült, de inkább azt mondanám és hangsúlyoznám, hogy egyszerűsödött. Már nem a mennyiségen volt a hangsúly, hanem inkább a "minőségen". (Egy egész Miatyánk helyett, inkább őszintén, odafigyeléssel, odaadással CSAK annyit kimondani MI ATYÁNK!)
Később az aktív ima helyett (szóbeli), inkább a passzív ima került előtérbe. Szívesebben időztem csak csendben VELE. (pl. szentmisék előtt).
Istennel való viszonyom szép csendben kezdett megváltozni: hangsúlya a cselekvésről és gondolkodásról a nézésre helyeződött át. Mindez a tapasztalat a tavaszi Medjugorje-i zarándoklat alatt erősödött meg bennem és vált világossá számomra, hogy ez nem más mint a szemlélődő ima vagy belső ima kezdeti szakasza.
Vallom, hogy Medjugorje jelentőség csak az tudja "megérteni" (inkább csak megsejteni), aki ott JELEN TUD LENNI (Vele lenni).
Mindez a tapasztalat és megerősítés, bátorítást adott ahhoz, hogy az őszi  egyéni lelkigyakorlatom alkalmával a szemlélődő ima mibenlétével és rejtelmeivel foglalkozzam.

A lecke fel van adva: a jövő kereszténye vagy misztikus (azaz szemlélődő) lesz, vagy nem lesz keresztény - mondta egyszer Karl Rahner SJ. (Nagyon mély igazságot ismert fel és mondott ki.)

Nem könnyű ezen az úton elindulni, s benne kitartónak lenni, - saját tapsztalatból tudom - de aki vállalkozik erre a kalandra az kincsre talál!
Ehhez segít a Csendből született tűz c. könyv is, melyet jó szívvel ajánlok azoknak, akik bepillantást szeretnének nyerni a Kármel ima- és istentapasztalatába.



2009. november 2., hétfő

Halottak napja

Abban a percben, amikor majd lecsukom szememet itt a földön, azt fogják mondani a mellettem álló emberek: meghalt. Valójában ez nem fedi a valóságot. Meghalok annak a számára, aki engem lát, aki ideát van. Kezeim hideggé válnak, szemeim nem láthatnak többé, de valójában a halál nem létezik, mert alighogy becsukom szemem itt a földön, megnyílok Isten végtelenségére.


Meglátjuk őt, ahogy Pál mondja, színről színre, úgy, amint Ő van (1Kor 13,12). És beteljesedik a Bölcsesség könyvének szava, melynek 3. fejezetében ezt olvassuk: Isten az embert halhatatlannak teremtette, halhatatlanságra, saját isteni természetének mintájára alkotta meg őt.

A halhatatlanság tehát itt van már bennünk. Ezért a halál nem más, mint önmagam, létem kinyílása Istenben - örökre. A halál az Atya átölelésének pillanata, amelyre minden emberi szív, minden teremtmény vágyakozva vár.

Oreste Benzi lelki végrendelete

2009. november 1., vasárnap

Az elmúlt héten olvasott könyv

SAPIENTIA FÜZETEK 13.

( A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Főiskola Szerzetesteológiai Intézete, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája és a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája által tartott tudományos konferenciákon elhangzott előadások anyagát tartalmazza.)

A szerzetesség jelene és jövője - A szerzetesség a II. Vatikáni Zsinat fényében

Véletlenül akadt  kezembe, a SAPIENTIA FÜZETEK  szerzetesekkel foglalkozó 13. kötete. Az első oldalak után belefeledkeztem és szinte letehetetlenné vált, mert a szerzetes élet alaptapasztalataitól kezdve a problémákon át,  a kulcs kérdéseken keresztül, szinte egy átfogó tanulmányt kapunk a mai szerzeteséletre vonatkozóan. (Köszönet az előadóknak ill. a szerzőknek!)

A 15 szerző közül számomra kettő  kiemelkedő:

       Éva testvér SSS
               Nővé érni - szerzetesként

      Patsch Ferenc SJ
              Férfivá érni - szerzetesként

Nyíltan, őszintén beszélnek szerzetesként, a szerzetesi közösségben megélt és megérlelődött nemi identitás tudatról, annak minden örömével és küzdelmével együtt.

A két előadást végig olvasva világossá válik, hogy lemondani (tisztaság fogadalma) csak és kizárólag, egy nagyobb jó érdekében lehet és szabad!

Jó szívvel ajánlom a könyvet mindazoknak, akik a  szerzetesi életforma után érdeklődnek, értük aggódnak, netán kételyeik vannak e életformával kapcsolatban.