2009. december 31., csütörtök

2009. december 25., péntek

Fohász

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász



Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat,
észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek
 simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg,
 hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

2009. december 24., csütörtök

Szenteste


Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
(Gal 4,4-5)

2009. december 23., szerda

Tiszteletreméltó

A médiából értesülhettünk róla, hogy XVI. Benedek pápa 2009. december 19-én délelőtt kihallgatáson fogadta Angelo Amato érseket, a Szentéavatási Ügyek Kongregációja prefektusát. A főpásztor a pápa elé terjesztett 21 rendeletet (dekrétumot), amelyek elismerik többek között két pápa - XII. Pius és II. János Pál - hősies erényeit. A kihallgatás során a Szentatya felhatalmazta a Kongregációt arra, hogy tegye közzé a 21 személy szenté- illetve boldogáavatására vonatkozó rendeleteket.
A dekrétum kihirdetése fontos szakasza a boldoggáavatási eljárásnak. Ettől kezdve a két néhai pápa neve mellett az "Isten Szolgája" (Servus Dei) címet a "Tiszteletreméltő" (Venerabilis) cím váltja fel.

II. János Pál pápa

Miért fontos ez számomra?
Mert reményeink szerint, rövid időn belül, olyan embert tisztelhetünk majd a boldogok (ill. szentek sorába) aki EGY VOLT KÖZÜLÜNK, KÖZÖTTÜNK ÉLT. Péter apostos 263. utódaként, két alkalommal is Ő JÖTT KÖZÉNK, magyarokhoz.

Külön ajándékként éltem meg, hogy 1991. augusztus 19-én egy egész napon át "kísérhettem" apostoli útján. Délelőtt Szombathelyen a repülőtéri szentmise előtt kézfogási távolságba kerülhettem vele, egy rövidke időre tekintetünk találkozhatott. ( Ilyen mély, tiszta tekintettel még soha nem találkoztam.) A Péter utóda által bemutatott szentmisén való részvétel fölemelő volt.

Kora délután a budavári Mátyás templomban lehettem, több száz fiatal és kevésbé fiatal társammal, akik a szerzetesi, papi hivatás kegyelme által Istennek adott életre, az életszentségre törekednek. Ma is hallom többek között legegyszerűbb mondatát: "NE FÉLJETEK ISTENT VÁLASZTANI, MELLETTE DÖNTENI!" Csodálatos volt ebben a légkörben a Szentatyával közösen végzett zsolozsma, melyben az imádkozó pápa állt előttünk úgy, hogy EGY VOLT VELÜNK.

Este 19 és 21 óra között szintén ott lehettem a Népstadionban, ahol több tízezer fiatallal találkozott. (Itt már nagyobb távolságba voltam.) A fiatalok lelkére egy fontos dolgot kötött, s idézte énekünket: "... legyetek TISZTÁK, HŐSÖK, SZENTEK ...!". (Milyen lenne hazánk, ha így élnénk???)

Ilyen, s ehhez halonló személyes tapasztalatok birtokában a halála pillanata utáni percekben (gondolom mint sokan mások) az alábbi kis fohászt ismételgettem és azóta többször is: II. János Pál pápa SZENT, járj közben értem(ünk)! 


II. János Pál pápa koporsója

2009. december 20., vasárnap

Advent negyedik vasárnapja

Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
(Róm 13, 11-12)

2009. december 13., vasárnap

Advent harmadik vasárnapja

Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek! Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! Az Úr közel van!
(Fil 4,4-5)

2009. december 7., hétfő

Szent Ambrus püspök és egyháztanító emléknapja

Szent Ambrus püspök leveleiből

Mindenki, aki vizet gyűjt a hegyekből, és azt magához vonzza, avagy merít e forrásokból, az maga is esőt kezd permetezni, miként a felhők. Töltsd el hát lelked mélyét, hogy nedves legyen a földed, és nyerjen vizet saját forrásodból is.

Aki így sokat olvas és meg is érti azt, az megteleik, és aki telve van, az másokat  is öntöz. Ezért mondja a Szentírás: "Ha tele vannak a felhők, esőt hullatnak" (Préd 11,3).

2009. december 6., vasárnap

Advent második vasárnapja





Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. Fil 3, 20b-21

2009. december 2., szerda

A találkozás élménye

Mostanában van több időm, (sajnos-munkahely híján) nem kell állandóan rohannom, így szívesen beszélgetek ismerőseimmel. Az elmúlt hetekben többek szájából halottam ezt a mondatot: "Köszönöm, hogy meghallgattál!"
Amikor gyakorlatilag nem tettem semmit, csak JELEN VOLTAM az embertársam számára, akkor tudtam a legtöbbet adni. Félelmetes volt ez a tapasztalat számomra. Tudom, feledatom ezzel nem teljesítettem be. Ezeket az emberkéket tovább HORDOZOM a szívemben nehézségeikkel, fájdalmaikkal, küzdelmeikkel együtt.




2009. november 30., hétfő

Szent András apostol ünnepe

Szent András apostol szobra - Jászszentandrás
(Szobrász: Kő Pál, állítás éve: 2006.)



Imádság:


Ki halfogással kezdted el,
hogy emberek halásza légy,
András, hálóddal minket is
világ sodrából Partra végy.

Jézust, a célt, hős életed
Péter előzve érte el:
nekünk, gyengéknek is te légy
vezérünk boldog égbe fel.

Testvérednek hű társa,te,
add, éljen köztünk szeretet,
s a nyájat Péter nyomdokán
szilárd egységben tartsa meg.

Add, Krisztus kedvelt gyermeke,
lángoljon szívünk szent tüze,
elérjük az örök hazát,
áldhassuk ott az ég Urát. Ámen.

2009. november 29., vasárnap

Az egyházi év kezdete - Advent első vasárnapja




ISMERETLEN SZERZŐ:

          Adventi zsolozsma himnusz

Matutinumra

Örök Atyádnak karjából
kelsz útra, égi szent Igénk,
segítni földet születel:
időnek telje már megért.

Ragyogd be most a lelkeket,
szereteteddel égesd át,
hogy veszendőkre-unt szívünk'
betöltse boldog égi vágy.

S hogy majd ha Bíró széket ül
és minden ártót tűzre vet,
s ha majd baráti szó hív el
a tárult mennybe híveket:

– lángok sötétes örvényén
ne vergődjünk mint martalék,
hanem meglássuk Úr színét,
velünk ujjongjon mind az Ég.

Atyának, egyben Fiúnak
és Tenéked is, Szentlélek,
miként volt, légyen örökkön
örökké hála, dicséret. Ámen.

Laudesra

Ím zengő fényes hang űz el
minden homályost, áthatón:
„Álmok mind messze fussatok!
Magasból Jézus fölragyog.”

Ocsudjon már a zsibbadt agy!
Földhöz tapadva mit hever?
Tündöklik már az új Csillag,
sötét ártalmat űzve el.

Ím Bárány küldetik nekünk
oldozni bűnös kötelünk:
bocsánatot hát könnyek közt
esengjünk, törlesztvén a bűnt.

Hogy másodszor ha fölragyog,
és e-világot rémíti,
el vétkünk szerint ne vessen,
de fölkaroljon kegyesen.

Erény, dicsőség, hódolat
az Atyának és Fiúnak,
s Vigasznak, ki a Szentlélek,
örökkön, míg tart örökélet. Amen.

Vesperásra

Csillagvilágot Alkotó,
Hívő nép kegyes világa,
Mindenség drága váltsága,
Hallgass meg, Jézus, esd a szó.

Te, hogy sátáni cselszövény
földünk ne rontsa, holtbeteg
világnak gyógyírul jövél,
mert kényszer űzött: szeretet.

S hogy minden vétket engesztelj,
mit emberfajtánk hordozott;
jössz Szűz-szentélyből, áldozat,
s magasba szállsz a kereszttel.

Mert nagy, tündöklő: Glóriád.
Neved mihelyt ha megkondul,
egek és föld és alvilág
ijedt-reszketve térdre hull.

Esdeklünk, kérünk: harag-nap
Végítélője, nagy Ura,
kegyelmet adj és irgalmat,
hogy néped Ártó ne dúlja.

Erény, dicsőség, hódolat
az Atyának és Fiúnak,
s Vigasznak, ki a Szentlélek,
örökkön, míg tart örök élet. Ámen.

Fordította: Bujdosó Bálint

2009. november 19., csütörtök

Szent Erzsébet virága

Lukáts Márta
                 A piros rózsa imája




Királynővé tettél,
bíborba öltöztettél,
belém illatot, szépséget
csöpögtettél.
Teremtőm, szírmom
szeretetedtől pirul,
és rajta sziporkázik az ég tüze,
s lüktet az élet lendülete.
Pompázni, virulni,
magamon bemutatni Téged,
nélküled nem lennék képes.
Add, hogy az ünnepi szépség,
e tüzes báj ne legyen vesztem
és csak a szeretet talajába
gyökerezzem.
Megértettél,
 mikor tüskékkel
vérteztél.
A reám hulló harmat erő nekem
s kibirom,
míg szírmom
eléd nem hull Istenem.
Ámen.


2009. november 16., hétfő

Pio atya levelei

Egy misztikus szent vallomásai lelkivezetőihez


Pio atya (1887-1968) a XX. század legnagyobb miszikusa, az első stigmatizált pap, akit II. János Pál pápa 2002-ben avatott szentté.
Lelki kísérőinek írt leveleiben őszintén megnyílik és vall lelki életéről, vívódásairól, küzdelmeiről, Istennel megélt találkozásairól.

Engem a könyv második része fogott meg, melyben a rejtőzdödő Isten keresése és a lélek tisztulása, a szenvedésekkel teli "sötét éjszaka" megtapasztalása tárul elénk.

Pio atya egy "lapra" tette fel az életét: a bűnösök megmentése! Ezt a karizmát kérte és kapta Krisztustól, cserébe pedig önmagát ajánlotta fel testi és lelki szenvedéseivel együtt.
Pio atya számára egyértelmű volt, hogy a szeretet és a kereszt szorosan összekapcsolódnak: "... tudom, hogy a kereszt a szeretet záloga és a megbocsátás biztosítéka, s hogy az a szeretet, amelyet nem táplál és erősít a kereszt, nem is igazi szeretet, csupán szalmaláng."

Vállomásaiból elénktárul, hogy Pio atya állandó küzdelmet folytatott a gonosszal: "sokszor úgy éreztem, a gonosz lélek megragad, és ki akar szakítani Jézus karjaiból...".  A gonosz lélek folyamatos zaklatásai miatt időnként búskomorrá lesz, de nem szűnik meg buzgón imádkozni Jézushoz. Megtapasztalja Jézus jóságát, aki megengedi ugyan, hogy a gonosz megkísértse őt, de mindig megvígasztalja és megerősíti lelkét.

Pio atyára többször is rátör a kétség, hogy elveszíti a hitét, s eltávolodik az Istentől és az emberektől is. „Atyám, mezítelen és szennyes a lelkem; e kiszáradt, tikkadt szív eleped Istene után; szívem-lelkem nem mozdul már a felé, aki jóságában megteremtette. Jóformán nincs már hitem… Nincsen bennem szeretet. Az Isten iránti szeretet a teljes megismerésből fakad a tevékeny hitben; a lélek rábízza magát ígéreteire, megpihen, lemond önmagáról, és megnyugszik édes reménységében. Nincs bennem felebaráti szeretet sem, mert az az előzőből származik; s ha hiányzik az első, amelyből minden éltető nedv fakad, minden ág elsorvad.” (II/12)
 
Pio atya számára a legmélyebb állapot az, amikor úgy érzi, sötétségben él, s végleg elszakadt az éltető forrástól, Krisztustól: „Minden jelét, minden nyomát elvesztettem a legfőbb Jónak, a szó legszigorúbb értelmében. Elfúló lélegzettel keresem e Jót, de mindhiába, egyedül maradok keresésemmel… E teljes elhagyatottságban az élet kényszer, a halál pedig minden pillanatban kívánatos megkönnyebbülés e gyötrelmes élettel szemben.”
Lelki gyötrelmei abból is fakadnak, hogy az isteni szeretet mértéke, amely a stigmákkal együtt osztályrészül jutott neki, meghaladja az emberi teherbíró képességét. A szent nem képes teljességében elviselni ezt a mérhetetlen szeretetet, ezért aggódik, hogy elveszíti. „Lelkem gyötrődik, mert egyszerre tölti el kín és szerelem, keserűség és édesség. Hogyan viseljem el a Magasságbeli ily hatalmas működését? Ő bennem van, ezért ujjongok, s nem tudom megállni, hogy ne mondjam a Legszentebb Szűzzel együtt: ’Szívem ujjong megváltó Istenemben’.”
 
Rengeteg küzdelem, szenvedés, gyötrődés, kísértés után Pio atya eljut oda, hogy összefoglalva lelki életét és annak misztikus útját, így fogalmaz: „… elemészt az Isten iránti szeretet és az embertársaim iránti szeretet. Isten mindörökre belevésődött elmémbe és szívembe. Sohasem tévesztem szem elől: csodálnom kell szépségét, mosolyát, háborgását, irgalmát és büntetéseit, jobban mondva: szigorú igazságosságát.”
 
Pio atya lelki feltárulkozását végigolvasva elmondhatjuk: akit az Isten szeret, azt próbára teszi!



Van egy prófécia melyet Magyarország kapott Pio atya által:

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"



 

2009. november 15., vasárnap

A teknősbéka imája






Egy kis türelem, Uram,
mindjárt érkezem!
Ahogy van, elfogadom
természetem!
Nem én teremtettem!
Házam hátamon hordom,
de nem bírálgatom.
Van ennek előnye is!
De lásd be, Istenem,
nehéz azt cipelnem!
Végül csak azt kívánom,
hogy az a kettős várfal,
mely között dobog szívem,
előtted mindig tárva legyen!
Ámen.

/Carmen Bernos de Gasztold/


2009. november 10., kedd

Egy kérdés

"Ha te sem lángolsz,
Ha én sem lángolok,
Ha mi sem lángolunk,
Ki űzi el innen a
Sötétséget?"

/Nazim Hikmet/





2009. november 7., szombat

Kármel


Marie-Michel OCD: Csendből született tűz




Bevallom, először kb. 7-8 évvel ezelőtt próbálkoztam a kármelita lelkiséggel - mármint olvani - nem sok sikerrel. Igaz,  talán az egyik  legnagyobb falattal kedtem: Avilai Szent Teréz - A belső várkastély. A harmadik lakás után be is csuktam a könyvet azzal, hogy ez nem nekem való....  ....nyilván lelkileg még nem voltam érett ehhez....  ....de azóta eltelt egy kis idő....    ....imaéletem megváltozott, talán mélyült, de inkább azt mondanám és hangsúlyoznám, hogy egyszerűsödött. Már nem a mennyiségen volt a hangsúly, hanem inkább a "minőségen". (Egy egész Miatyánk helyett, inkább őszintén, odafigyeléssel, odaadással CSAK annyit kimondani MI ATYÁNK!)
Később az aktív ima helyett (szóbeli), inkább a passzív ima került előtérbe. Szívesebben időztem csak csendben VELE. (pl. szentmisék előtt).
Istennel való viszonyom szép csendben kezdett megváltozni: hangsúlya a cselekvésről és gondolkodásról a nézésre helyeződött át. Mindez a tapasztalat a tavaszi Medjugorje-i zarándoklat alatt erősödött meg bennem és vált világossá számomra, hogy ez nem más mint a szemlélődő ima vagy belső ima kezdeti szakasza.
Vallom, hogy Medjugorje jelentőség csak az tudja "megérteni" (inkább csak megsejteni), aki ott JELEN TUD LENNI (Vele lenni).
Mindez a tapasztalat és megerősítés, bátorítást adott ahhoz, hogy az őszi  egyéni lelkigyakorlatom alkalmával a szemlélődő ima mibenlétével és rejtelmeivel foglalkozzam.

A lecke fel van adva: a jövő kereszténye vagy misztikus (azaz szemlélődő) lesz, vagy nem lesz keresztény - mondta egyszer Karl Rahner SJ. (Nagyon mély igazságot ismert fel és mondott ki.)

Nem könnyű ezen az úton elindulni, s benne kitartónak lenni, - saját tapsztalatból tudom - de aki vállalkozik erre a kalandra az kincsre talál!
Ehhez segít a Csendből született tűz c. könyv is, melyet jó szívvel ajánlok azoknak, akik bepillantást szeretnének nyerni a Kármel ima- és istentapasztalatába.



2009. november 2., hétfő

Halottak napja

Abban a percben, amikor majd lecsukom szememet itt a földön, azt fogják mondani a mellettem álló emberek: meghalt. Valójában ez nem fedi a valóságot. Meghalok annak a számára, aki engem lát, aki ideát van. Kezeim hideggé válnak, szemeim nem láthatnak többé, de valójában a halál nem létezik, mert alighogy becsukom szemem itt a földön, megnyílok Isten végtelenségére.


Meglátjuk őt, ahogy Pál mondja, színről színre, úgy, amint Ő van (1Kor 13,12). És beteljesedik a Bölcsesség könyvének szava, melynek 3. fejezetében ezt olvassuk: Isten az embert halhatatlannak teremtette, halhatatlanságra, saját isteni természetének mintájára alkotta meg őt.

A halhatatlanság tehát itt van már bennünk. Ezért a halál nem más, mint önmagam, létem kinyílása Istenben - örökre. A halál az Atya átölelésének pillanata, amelyre minden emberi szív, minden teremtmény vágyakozva vár.

Oreste Benzi lelki végrendelete

2009. november 1., vasárnap

Az elmúlt héten olvasott könyv

SAPIENTIA FÜZETEK 13.

( A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Főiskola Szerzetesteológiai Intézete, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája és a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája által tartott tudományos konferenciákon elhangzott előadások anyagát tartalmazza.)

A szerzetesség jelene és jövője - A szerzetesség a II. Vatikáni Zsinat fényében

Véletlenül akadt  kezembe, a SAPIENTIA FÜZETEK  szerzetesekkel foglalkozó 13. kötete. Az első oldalak után belefeledkeztem és szinte letehetetlenné vált, mert a szerzetes élet alaptapasztalataitól kezdve a problémákon át,  a kulcs kérdéseken keresztül, szinte egy átfogó tanulmányt kapunk a mai szerzeteséletre vonatkozóan. (Köszönet az előadóknak ill. a szerzőknek!)

A 15 szerző közül számomra kettő  kiemelkedő:

       Éva testvér SSS
               Nővé érni - szerzetesként

      Patsch Ferenc SJ
              Férfivá érni - szerzetesként

Nyíltan, őszintén beszélnek szerzetesként, a szerzetesi közösségben megélt és megérlelődött nemi identitás tudatról, annak minden örömével és küzdelmével együtt.

A két előadást végig olvasva világossá válik, hogy lemondani (tisztaság fogadalma) csak és kizárólag, egy nagyobb jó érdekében lehet és szabad!

Jó szívvel ajánlom a könyvet mindazoknak, akik a  szerzetesi életforma után érdeklődnek, értük aggódnak, netán kételyeik vannak e életformával kapcsolatban.

2009. október 20., kedd

Egy gondolat

Az élet csak akkor számít, ha feltétlenül számít. És csak akkor számít feltétlenül, ha örökre számít.


"Az első kérdés korántem az, hogy elégdettek vagyunk-e önmagunkkal, hanem hogy egyáltalán elgedettek vagyunk-e valamivel? Tegyük föl, hogy igent mondunk egyetlen pillanatra, akkor ezzel nem csak önmagunkra mondtunk igent, hanem minden létezőre. Mert nincs semmi önmagáért, sem bennünk, sem a dolgokban. És ha csak egyetlen egyszer remegett is bele lelkünk a boldogságba, s rezdült meg tőle, mint valami húr, akkor is az egész örökkévalóság kellett, hogy ez az egyetlen esemény megtörténhessék. És helyeslésünknek ebben az egyetlen pillanatában jóváhagytuk, megváltottuk, igazoltuk és helyeseltük az egész örökkévalóságot." /Nietzsche/


Ha életünk egyetlen pillanatában őszintén mondtuk, hogy az élet jó, akkor amikor helyeseltük ezt a pillanatot, helyeseltük az egész valóságot. Lehetetlenség, ellentmondás, logikátlanság: hogyan mondhatnánk bármire is itt, hogy jó, ha a végén elnyelné a pusztulás és a romlás?
Ha van valami, ami jó, akkor mindennek jónak kell lenni. Ha van valami, amire feltétel nélkül igent tudunk mondani, ha volt idő, amikor tudtunk lelkesedni az életért, ha volt idő, amikor tudtunk szeretni, akkor mindig kell tudnunk szeretni, akkor mindig kell tudnunk lelkesedni.

2009. október 19., hétfő

Egy mondat

Az embernek CSAK azért érdemes élni,
amiért képes meg is halni.

Figyelünk mi egymásra???

Egy átélt történet:
Szombaton este elsőnek érkeztem a rózsafűzér imádságra kb. 10 perccel a kezdés előtt. Kis idő múlva még érkezett két idős, nagyotthalló hívő. Néhány perc múlva jött a tájékoztatás, hogy a plébános elfoglaltsága miatt nem tud jönni, de kéri a híveket, hogy kezdjék az imádságot. Az imádság pontos kezdete előtt a két jámbor idős hívő főhangon, kvázi "eldönti", (holott egyházunk ajánlása előttünk áll) hogy melyik titokkal imádkozza a rózafűzért. - Persze mellétrafáltak, de sebaj.

Eljött a szent idő. Mivel az orgona néma maradt, bölcsen és a  plébánosi utasításnak megfelelően, a dolgok rendje-módja szerint elkezdik az imádságot. Közben a hívek- ha szerényen is, de - szállíngóznak.
Három perc múlva a szolgálatot teljesítő kántor felébredt "téli álmából" és a sekrestyéből szélsebesen felrohant a karzatra hogy "szóra" bírja a hangszerek királynőjét és önmagát, közben mitsem törődve azzal, hogy a hívek közös imádságát zavarta és bénított meg. ( Mentségére legyen mondva, hogy ott volt időben, csak a pontos IDŐ  nem volt számára szent.)

Nos  úgy gondoltam, mostmár  minden megy a maga rendje-módja szerint. Igenám, de egy drága jó testvér az énekszó végére lépett be a templomba (5 perccel a tényleges kezdés után) és "önhatalmúlag" zendített rá az imádság kezdő soraira. Mostmár "idilli" volt a helyzet! Többszólamban és szereóban (padsor eleje és vége) végzett imádság közepette lehetett volna szemlélődni a rózsafűzér egy-egy titka fölött, ha oda nem súgom testvéremnek, hogy már az imádság folyamatban van...

Milyen jutalma van annak, aki - tisztelve az IDŐT és a felebarátját (Urunkról nem is beszélve) - elsőnek érkezik és mindezt végig élheti teljes súlyával? MEGDÖBBEN és SZOMORÚ.
Így figyelünk mi egymásra emberek és főleg (le se merem írni) k e r e s z t é n y e k ? ? ?
Fontos nekünk a másik ember, vagy csak mi magunk vagyunk fontosak???

Első gondolatom, az volt hogy kimenekülök ebből a káoszból és a templom körül sétálva, egyedül fogom a rózsafűzért elimádkozni. DE MARADTAM, s volt miért imádkozni az esti szentmisében.

2009. október 18., vasárnap

Amit most olvasok.

Dr. Nyíri Tamás: Lelkünk démonai és angyalai

A Nemeslelkűség Angyala:
Nincs olyan szegény ember, aki ne tudna adni valamit egy másiknak. És nincs olyan gazdag ember, aki ne fogadhatna el valamit a világ legszegényebbb és a legnyomorultabb koldusától.

"Légy az, aki vagy. Légy azzá, aki vagy, akivé és amivé lenned kell." / Pindarosz /

Egyházközségi képviselőtestület tagjai

Ma hirdettetett ki, hogy kik lettek a múlt heti szavazás alapján az egyházközség képviselő testületének tagjai.
Szívből kívánom, hogy felelősségteljesen végezzék szolgálatukat az egyházközség és a hívek javára.

Olyan késztetésem volna, hogy megkérdezzem tőlük mit tesznek lelki kultúrájuk, hitük elmélyítése érdekében? Fontos ez számukra?
pl. Mit jelent számukra a Szentírás? Milyen gyakran olvassák?
Milyen lelki irodalmat olvasnak? Milyen gyakran vesznek rész többnapos lelkigyakorlaton? stb...