2010. április 23., péntek

Egy kérdés

Vajon a hit szavakon, kifejezéseken múlik - vagy azon, hogy keresztény hitünk szellemében, Jézus Krisztusnak adottan, imádkozva és dolgozva, testvéreinkért élünk?


2010. április 14., szerda

2010. április 11., vasárnap

Regény!

A böjti időszak elmúltával olyan dologra vetemedtem, amelyet az elmúlt hosszú években nem tettem: regényt olvastam!!! No, nem én adtam érte pénzt, hanem húsvétra kaptam ajándékba 2 db-ot is, melegszívű ajánlással. A rövidebbnek estem neki, és két este fel is faltam. Íme a kisregény:
                              



David Gregory:

Vacsora egy tökéletes idegennel
Egy megfontolásra érdemes meghívás





Ajánló: Pákozdi István/Magyar Kurír
"A kisregény David Gregory, egy ötvenéves, üzleti pályafutását követően két egyetemet is elvégzett amerikai író zseniális ötlete: a Názáreti Jézussal folytatott vacsora mini-regénybe foglalt története.

A menő üzletember, a bankettekhez és kötelező munkaebédekhez, fogadásokhoz szokott Nick egészen különös meghívóval, Jézussal költ el egy vacsorát a Milánó nevű elit étteremben. Előbb azt gondolja, hogy a munkatársai viccelték meg, ám az étkezés és az egyre mélyülő beszélgetés alatt a szkeptikus, cinikus üzletember teljesen megváltozik. Rá kell döbbennie, hogy valóban Jézussal ül szemben.

Szóba kerül köztük dióhéjban szinte minden: a családi élete, a világvallások, Isten végtelen szeretete, a megváltás, a bűnbocsánat, Nick munkája, egész lénye, amely az este során különleges átvilágítás alá kerül. Nick és rajta keresztül az olvasó az istenhit, a teológia és a személyes elköteleződés mai nyelven írt, bárkit megszólító és elgondolkoztató élményében részesül.

A könyvecske mesterien van felépítve: a fogások és a vacsora legapróbb részletei közé ékelődik be a köztük zajló párbeszéd, s így a meghívott hitének, világszemléletének átformálódása. Még a befejezés is tartogat meglepetést, egy „ütős” bibliai idézetet, amely megkoronázza az egész írást. Gregory műve egészen keresztény, minden téveszmétől vagy giccstől mentes. Újszerű, mégis nagyon igaz megfogalmazások találhatók benne. Keresők, kétkedők kezébe adhatjuk, de lelki haszonnal olvashatják igehirdetők és teológiai szakemberek is.

Életszerű, mai hangvételével a vacsora azonnal szíven talál, ugyanakkor egészen szentírási és apologetikus beágyazottsága van, amely hitelesen kötődik Jézus evangéliumokból ismert „asztali beszélgetéseihez". A fordítás Scharle Péter, a Pax Romana magyarországi elnökének munkája. A 110 oldalas könyv az Egyházfórum Alapítvány gondozásában jelent meg 2009-ben; ára 1890 Ft."
Én egyetlen mondatot szeretnék ehhez hozzáteni, mely a regényből is gyönyörűen kiviláglik: Isten nem egy elvont, fölöttünk lebegő valami-valaki, hanem egy köztünk élő Valóság!

Egy titkot elárulok! A befejező "ütős" bibliai idézet Jel 3,20

"Ime, itt vagyok. Az ajtóban állok, és kopogok;
ha valaki meghallja a hangomat és ajtót nyit,
betérek hozzá, és vele étkezem,
és ő énvelem."


2010. április 8., csütörtök

Nagyböjti könyv

Azért  nagyböjt folyamán nem csak Rahnert olvastam, hanem mást is!
Mint mindig, ebben az időszakban  is, az állandó lelki olvasmányaim gerincét Romano Guardini - Az Úr Krisztus c. könyvének elmélkedései adták a mindennapokban. Természetesen a témát a liturgikus időszakhoz válogattam.
De azért nem tévesztettem szem elől Szent Benedek Regulájának 48. fejezetében található szabályt sem:
"A negyvennapi böjtre mindenki kapjon egy könyvet a könyvtárból, amelyet elejétől végig olvasson el."
 A saját "könyvtáramból" szemeltem ki egy könyvet erre az időszakra, amit - igaz ugyan, hogy kicsit késve - karácsonyi ajándékba kaptam.

Sík Sándor Kiadó, 2009

Adrienne von Speyr
                                 A fény és a képek
                                  A kontempláció alapelemei

Ajánlásként Hans Urs von Balthasár előszavából idézek:
"Mindig lehet újat mondani az imádságról, különösen a szemlélődésről. Ebben a rövid kötetben a szemlélődő imádság legmagasabbrendű és legmesszebbre nyúló teológiai előfeltételeiről hallunk. A fény és a kép szerves kapcsolata határozza meg az egész gondolatmenetet. Isten egyrészt saját örök fényét közli, amely egyszerre objektív és szubjektív, s ennélfogva egészen bensőségesen összeköt bennünket az isteni kinyilatkoztatás tárgyával, részt adva belőle. Az isteni igazság és szeretet világba áradó fényének azonban a kereszt "árnyékai" és éjszakája is a modalitásait alkotják. A kép lényegét talán úgy írhatnánk körül, hogy benne konkrétan és érzékelhetően megfelelésbe kerül az ég és a föld igazsága. Az Atyához visszatérve Krisztus az egész teremtésre kiterjeszti azt a képi tartományt, amelyben valóban ki tud bontakozni az igazi kontempláció."

2010. április 2., péntek

Hetedik szó

Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.
(Lk 23,46)


Ó legelhagyatottabb, fájdalomban megtört Jézus, a véghez értél. Ahhoz a véghez, ahol mindent elvesznek az embertől, a lelket is, igent vagy nemet mondó szabadságát, sőt teljes önmagát is. Mert ez a halál. Ki vagy mi vesz el mindent? A semmi? A vak sors? A könyörtelen természet? Nem, az Atya! Isten, aki a bölcsesség és a szeretet. Ezért engeded, hogy megfosszanak önmagadtól. Te bizalommal bízod rá magadat azokra a láthatatlan gyöngéd kezekre, amelyet mi hitetlen, énünkért rettegő emberek a vak sors és a halál kegyetlen fojtogatásának érzünk. Te tudod, hogy ez az Atya keze. És a halálban elsötétülő szemed az Atyát látja, belenéz szeretetének nagy, nyugodt szemébe és ajkad kimondja életed utolsó szavait: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Mindent neki adsz, annak, aki mindent neked adott. Mindent, fenntartás és biztosíték nélkül Atyád kezébe helyezel. Ó, ez sok, nehéz és keserves. És neked egyedül kellett viselned életed terhét: az embereket, aljasságukat, föladatodat, keresztedet, az eredménytelenséget és a halált. Most már vége van mindennek. Most már mindent, önmagadat is Atyád kezébe helyezheted. Ez a kéz olyan jól és gyengén hordoz, mint az anyakéz. Úgy fogják meg lelkedet, mint ahogyan az ember egy kis madarat óvatosan, szeretettel vesz kezébe. Most már semmi se nehéz, hanem minden könnyű, mert minden fény és kegyelem. És minden biztos menedék Isten szívén, ahol minden nehézséget megsirathatunk és az Atya lecsókolja gyermekének arcáról a könnyeket.

Ó Jézus egykor majd engem is, szegény lelkemet és szegényes életemet atyád kezébe helyezed? Akkor mindent, életem terhét, bűneim súlyát ne az igazságosság mérlegére tedd, hanem Atyád kezébe. Hová máshová menekülhetnék, mint hozzád, hol bújhatnék el máshol, mint nálad, keserűségem testvére, aki bűneim miatt szenvedtél? Nézd, ma hozzád jövök. Letérdelek kereszted alatt. Megcsókolom lábadat, mely véres léptekkel hallhatatlanul, tévedés nélkül követ életem kacskaringós útjain. Átölelem kereszted örök szeretet ura, minden szív szíve, átdöfött szív, türelmes és végtelen jóságú szív. Könyörülj rajtam! Fogadj be szeretetedbe. És ha majd körülvesznek a halál árnyai, akkor a végemnél mondd ki utolsó szavadat: Atyám, kezedbe ajánlom lelkét. Ó jóságos Jézus. Ámen.

                                                                                  Karl Rahner