Beteljesedett!
(Jn 19,30)
Tulajdonképpen te mondtad: beteljesedett. Igen Uram, itt a vég. Életed vége. Becsületed vége, emberi reményed vége, harcod és munkád vége. Minden elmúlt. Minden kiüresedett. Életed szétfolyt. Reménytelenül és tehetetlenül. De ez a vég a te beteljesedésed. Mert a vég hűségben és szeretetben való beteljesedés. Pusztulásod a te győzelmed.
Ó Uram, mikor értem meg már végre életednek és az én életemnek ezt a törvényét? A törvényt, hogy a halál élet, az önmegtagadás magunk megszerzése, a szegénység gazdagság és a fájdalom kegyelem és a vég valójában a beteljesülés?
Te beteljesítetted. Teljesítetted a föladatot, amit Atyád rád bízott. Kiittad a kelyhet, mely nem múlhatott el. Elszenvedted a halált, mely borzalmas volt. Végbevitted a világ megváltását. Legyőzted a halált. Úrrá lettél a bűnön. Tehetetlenné lett a sötétség szellemének hatalma. Kinyílt az élet kapuja. Megszerezted Isten gyermekeinek szabadságát. Most már szállhat a kegyelem zúgó Lelke. És lassankint a szürke világ szereteted hajnalpírjában kezd égni és csak egy kis idő – a kis időnek a világtörténelmet mondjuk –, s majd istenséged lobogó tüzében izzik s az egész világ elmerül majd életed boldog lángtengerében. Minden beteljesedett.
Engem is teljesíts be a te Lelked szerint, Te a világ beteljesítője, az Atya Igéje, aki a testben és a szenvedésben mindent beteljesítettél.
Elmondhatom majd én is életem alkonyán: minden beteljesedett; a megbízatást teljesítettem, amit rám bíztál? Elmondhatom én is utánad főpapi imádat, amikor beföd a halál árnyéka? Atyám, elérkezett az óra … a földön megdicsőítettek azzal, hogy befejeztem azt a művet, aminek elvégzésével megbíztál. Atyám, most dicsőíts meg engem! (Jn 17, 1) Ó Jézusom, bármilyen legyen is a megbízatás, amit Atyád nekem adott – kicsiny vagy nagy, édes vagy keserű, élet vagy halál –, add, hogy úgy teljesítsem, mint te, aki mindent, még az életemet is beteljesítetted, hogy én is beteljesíthessem.
Karl Rahner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése