Majoros Mária Ármella domonkos nővér - "Pro Urbe Hódmezővásárhely"

A mai napon Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata többek között, Majoros Mária Ármella domonkos nővérnek Pro Urbe kitüntetést adományozott, az ünnepi díszközgyűlés keretében. Történt mindez, Ferenc pápa által meghirdetett Szerzetesek évében. Büszkén vallhatjuk, hogy Hódmezővásárhely szerzetese Ármella nővér :) !

Maradjon örökül az utókor számára, a képviselő testület elé terjesztett laudáció.

Ármella nővér átveszi a Pro Urbe kitüntetést, dr. Lázár János országgyűlési képviselőtől, a Miniszterelnökséget vezető  minisztertől és Almási István polgármestertől.

LAUDÁCIÓ

Majoros Mária Ármella domonkos nővér

1929-ben Hódmezővásárhelyen született, gazdálkodó szülők második gyermekeként. Gyermekkorát a Tisza melletti Farkiréten töltötte. Harmadik elemitől kezdve a domonkos nővérek iskolájába járt Hódmezővásárhelyen, egészen a Mezőgazdasági Szakközépiskola befejezéséig. Megrázó élmény számára a II. világháború időszaka, érettségi előtt megtörténik az iskola államosítása, beköszönt „az új rendszer”…

A szerzetesi hivatás választása elevenen él benne, misszióba vágyik, de a vasfüggöny miatt már nem lehetett kijutni az országból. A jezsuita lelki kísérőjének javaslatára, felvételét kéri a domonkos rendbe és két héttel az érettségi után, 1949-ben megkezdi Szarvaskenden a jelölt idejét, majd a noviciátust. Az országban uralkodó politikai és társadalmi helyzet miatt (szerzetesrendek szétszóratása), 11 hónap után, fogadalom nélkül el kellett hagynia a noviciátust és haza kellett jönnie.

Szüleit kuláknak nyilvánították, elvették vagyonukat, tanyájukat el kellett hagyniuk. Mivel szülei nem dolgozhattak, reá hárult a családfenntartói szerep. Szegeden a Konzervgyárban kapott fizikai munkalehetőséget, de az idény befejeztével elküldik. Hosszú keresés után 1952-ben felveszik a hódmezővásárhelyi Társadalombiztosítási Igazgatósághoz, később Szentesre majd Szegedre kerül, ahonnan 32 év szolgálat után, főkönyvelőként vonul nyugdíjba.

A legnehezebb időben is hűségesen végezte a hódmezővásárhelyi fiatalok körében a pasztorális munkát „fű alatt”, mindig más-más családoknál találkozva. Illegálisnak minősített tevékenysége miatt állandóan megfigyelték, házkutatásokat tartottak, besúgókat szerveztek be, megfélemlítették a csoportok tagjait. Minden akadály és nehézség ellenére, átörökítette a városban meggyökerezett jezsuita és domonkos lelkiséget. Nyaranta a fiatalokat táborba, lelkigyakorlatra vitte. A rendszer figyelme fokozatosan csökkent, de domonkosként csak 1978-ban tudott örökfogadalmat tenni titokban. Munkája gyümölcseként számos papi és szerzetesi/szerzetesnői hivatás indult el Hódmezővásárhelyről.

1984-ben (55 évesen, nyugdíjasként!) megkezdi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatán, hogy teológiai tudását elmélyítse és fölkészüljön a történelmi helyzet megváltozása utáni újabb kihívásokra, aktívabb szolgálatra.

A domonkos nővérek 1991-ben történt újraindulásakor Szombathelyen kezdi meg a klauzúrás életet, majd később a Budakeszin induló házukban házfőnök. A renden belül is a fiatalok képzése volt a feladata, ill. a helyi egyházközségekben a fiatalokkal való foglalkozás. 2001 őszén az általános főnöknő kárpátaljai misszióba küldi. Előbb Beregszászon nyílt rendházuk, majd két év múlva Ungváron. Mindkét helyen házfőnök volt és mellette az általuk indított Magyar Katolikus Egyetemi Kollégium vezetője. Kárpátalján megtapasztalva a mélyszegénységet, cigánypasztorációt is végzett.

2004. március 27-én, itt a díszteremben került megrendezésre egy konferencia, emlékezve a domonkos nővérek, Vásárhelyen száz éve indított első, 1903/1904-es tanévéről. Ezen a konferencián hangzott el a sokak által azóta is emlegetett mondat: Hódmezővásárhely igenis visszavárja a nővéreket! Megkezdődtek a tárgyalások, majd a megállapodás is létrejött... 2004 nyarán az általános főnöknő hazarendeli a misszióból Ármella nővért és azzal bízza meg, hogy készítse elő a nővérek Hódmezővásárhelyre történő visszatelepülését. Napra pontosan, 102 évvel az első, városunkba történt közösségalkotás után, 2005. augusztus 18-án Ármella nővér házfőnök vezetésével, 4 nővértársával együtt elindul a domonkos nővérek klauzúrás élete, aktívan rész vállalva a város hitéleti és lelkipásztori munkájában. 2006 őszétől a domonkos nővérek ismét megkezdik hivatalosan is városunkban oktató-nevelő munkájukat az általuk fenntartott Mária Valéria Keresztény Óvodában, melynek zökkenőmentes átvételében Ármella nővérnek elévülhetetlen érdemei vannak.

Ármella nővér példaként áll előttünk, hogy ma, 85 évesen is, hogyan lehet a városban élők lelki javát szolgálni: tisztán, egyszerűen, hűségesen, szívósan! Isten éltesse!

Ármella nővér köszöni meg  a Pro Urbe kitüntetettek nevében az elismerést.

Családja, nővértársai a díszközgyűlésen.