Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek. (Lk 23,34)
A kereszten függesz. Odaszegeztek. Ezektől a gerendáktól, ég és föld között, nem tudsz szabadulni többé. Tested merő seb. A töviskoszorú gyötri homlokod. Szemeid vérben úsznak. Kezed és lábad sebei égnek, mintha tüzes vassal verték volna át őket. Lelked a szomorúság, fájdalom és reménytelenség tengere. Akik mindezt művelték, a kereszt alatt állnak. Nem mennek el, hogy legalább egyedül hagyjanak meghalni. Ott maradnak. Nevetgélnek. Azt hiszik, hogy igazuk van és éppen az állapotod ennek a legszembetűnőbb bizonyítéka, bizonyíték, hogy mit műveltek veled. Beteljesedés, szent igazság, Istennek tett szolgálat, amire büszkék lehetnek. Ezért nevetnek. Gúnyolódnak, káromolnak. És fejed fölött a test minden fájdalmánál borzalmasabban csap össze a kétségbeesés ilyen gonoszság miatt. Vannak emberek, akik ilyen aljasságra képesek? Van még valami közösség közted és közöttük? Szabad az egyik embernek a másikat halálra kínoznia? Hazugsággal, aljassággal, árulással, képmutatással és furfanggal úgy halálra kínozni, hogy megőrzik a jog látszatát, az ártatlanság arcát és a tárgyilagos bíró pózát? És Isten megengedi ezt a maga világában? És az ellenség nevetése meg a gúnyolódása behatolhat frissen és diadalmasan Isten világába? Ó Uram, szívünk összetört volna a dühöngő kétségbeesésben. Átkoztuk volna az ellenséget, sőt még az Istent is. Üvöltöttünk volna és őrülten cibáltuk volna a szögeket, hogy még egyszer ökölbe szoríthassuk kezünket.
De te azt mondod: Atyám bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek. Érthetetlen vagy Jézus. Hol van megkínzott, szenvedés dúlta szívedben még hely, amelyen ez a szó kivirágozhat? Érthetetlen vagy. Szereted ellenségeidet. Atyádnak ajánlod őket. Imádkozol értük. Ó Uram, nem istenkáromlás, amit mondok: a legvalószínűtlenebb mentséggel bocsátasz meg nekik, ami csak létezhet: nem tudták, mit tesznek. De igenis nagyon jól tudták. Csak nem akarták tudni! S amit az ember nem akar tudni, szíve legrejtettebb mélyén mégiscsak tudja. Az ember gyűlöli és nem akarja a tudat világosságára engedni. Te azt mondod, nem tudják, mit tesznek. Egyet valóban nem tudtak: irántuk való szeretetedet, mert azt csak az ismerheti, aki maga is szeret téged. Csak a szeretet ismeri fel az ajándékba kapott szeretet.
Mondd ki az én bűneim felett is érthetetlen szereteted megbocsátó szavát. Mondd meg Atyádnak az én érdekemben is: bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekedett. Bár tudtam. Mindent. Csak a te szeretetedet nem.
Hadd gondoljak első szavadra a kereszten, amikor a Miatyánk szavait mondva oda se figyelve állítom, megbocsátok az ellenem vétőknek. Ó Istenem a szeretet keresztjén: igazán nem tudom, hogy valaki is vétett ellenem, hogy megbocsássak neki. De ahhoz is a te erődre van szükségem, hogy szívből megbocsássak azoknak, akiket büszkeségem és önzésem ellenségnek tart.
Karl Rahner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése