2009. október 19., hétfő

Figyelünk mi egymásra???

Egy átélt történet:
Szombaton este elsőnek érkeztem a rózsafűzér imádságra kb. 10 perccel a kezdés előtt. Kis idő múlva még érkezett két idős, nagyotthalló hívő. Néhány perc múlva jött a tájékoztatás, hogy a plébános elfoglaltsága miatt nem tud jönni, de kéri a híveket, hogy kezdjék az imádságot. Az imádság pontos kezdete előtt a két jámbor idős hívő főhangon, kvázi "eldönti", (holott egyházunk ajánlása előttünk áll) hogy melyik titokkal imádkozza a rózafűzért. - Persze mellétrafáltak, de sebaj.

Eljött a szent idő. Mivel az orgona néma maradt, bölcsen és a  plébánosi utasításnak megfelelően, a dolgok rendje-módja szerint elkezdik az imádságot. Közben a hívek- ha szerényen is, de - szállíngóznak.
Három perc múlva a szolgálatot teljesítő kántor felébredt "téli álmából" és a sekrestyéből szélsebesen felrohant a karzatra hogy "szóra" bírja a hangszerek királynőjét és önmagát, közben mitsem törődve azzal, hogy a hívek közös imádságát zavarta és bénított meg. ( Mentségére legyen mondva, hogy ott volt időben, csak a pontos IDŐ  nem volt számára szent.)

Nos  úgy gondoltam, mostmár  minden megy a maga rendje-módja szerint. Igenám, de egy drága jó testvér az énekszó végére lépett be a templomba (5 perccel a tényleges kezdés után) és "önhatalmúlag" zendített rá az imádság kezdő soraira. Mostmár "idilli" volt a helyzet! Többszólamban és szereóban (padsor eleje és vége) végzett imádság közepette lehetett volna szemlélődni a rózsafűzér egy-egy titka fölött, ha oda nem súgom testvéremnek, hogy már az imádság folyamatban van...

Milyen jutalma van annak, aki - tisztelve az IDŐT és a felebarátját (Urunkról nem is beszélve) - elsőnek érkezik és mindezt végig élheti teljes súlyával? MEGDÖBBEN és SZOMORÚ.
Így figyelünk mi egymásra emberek és főleg (le se merem írni) k e r e s z t é n y e k ? ? ?
Fontos nekünk a másik ember, vagy csak mi magunk vagyunk fontosak???

Első gondolatom, az volt hogy kimenekülök ebből a káoszból és a templom körül sétálva, egyedül fogom a rózsafűzért elimádkozni. DE MARADTAM, s volt miért imádkozni az esti szentmisében.

Nincsenek megjegyzések: