Kármel

Marie-Michel OCD: Csendből született tűz

Bevallom, először kb. 7-8 évvel ezelőtt próbálkoztam a kármelita lelkiséggel - mármint olvani - nem sok sikerrel. Igaz,  talán az egyik  legnagyobb falattal kedtem: Avilai Szent Teréz - A belső várkastély. A harmadik lakás után be is csuktam a könyvet azzal, hogy ez nem nekem való....  ....nyilván lelkileg még nem voltam érett ehhez....  ....de azóta eltelt egy kis idő....    ....imaéletem megváltozott, talán mélyült, de inkább azt mondanám és hangsúlyoznám, hogy egyszerűsödött. Már nem a mennyiségen volt a hangsúly, hanem inkább a "minőségen". (Egy egész Miatyánk helyett, inkább őszintén, odafigyeléssel, odaadással CSAK annyit kimondani MI ATYÁNK!)

Később az aktív ima helyett (szóbeli), inkább a passzív ima került előtérbe. Szívesebben időztem csak csendben VELE. (pl. szentmisék előtt).

Istennel való viszonyom szép csendben kezdett megváltozni: hangsúlya a cselekvésről és gondolkodásról a nézésre helyeződött át. Mindez a tapasztalat a tavaszi Medjugorje-i zarándoklat alatt erősödött meg bennem és vált világossá számomra, hogy ez nem más mint a szemlélődő ima vagy belső ima kezdeti szakasza.

Vallom, hogy Medjugorje jelentőség csak az tudja "megérteni" (inkább csak megsejteni), aki ott JELEN TUD LENNI (Vele lenni).

Mindez a tapasztalat és megerősítés, bátorítást adott ahhoz, hogy az őszi  egyéni lelkigyakorlatom alkalmával a szemlélődő ima mibenlétével és rejtelmeivel foglalkozzam.

A lecke fel van adva: a jövő kereszténye vagy misztikus (azaz szemlélődő) lesz, vagy nem lesz keresztény - mondta egyszer Karl Rahner SJ. (Nagyon mély igazságot ismert fel és mondott ki.)

Nem könnyű ezen az úton elindulni, s benne kitartónak lenni, - saját tapsztalatból tudom - de aki vállalkozik erre a kalandra az kincsre talál!

Ehhez segít a Csendből született tűz c. könyv is, melyet jó szívvel ajánlok azoknak, akik bepillantást szeretnének nyerni a Kármel ima- és istentapasztalatába.