A megszentelt élet világnapja

II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította a megszentelt élet, vagyis a szerzetesek világnapjává február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. A pápa az alábbiak szerint határozta meg az ünnep célját: hálát adni Istennek a szerzetesi élet ajándékáért, előmozdítani a szerzetesség ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a szerzeteseknek, hogy egyre inkább rácsodálkozzanak életük szépségére és azokra a csodákra, melyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

 Ma egész nap az a kérdés foglalkoztatott: mit jelent ma a szerzetesség az egyházban, a világban, netán egy egyházközségben?

Egyházmegyénkben kevés szerzetesközösség él, de Hódmezővásárhelynek megadatott, hogy befogadhassa a domonkos nővérek kis közösségét, akik közöttünk végzik oktató-nevelő munkájukat, valamint apostoli tevékenységük kapcsán a lelkek javát és megmentését mozdítják elő.
Az egyház, de az európai kultúra történetét sem lehetne megírni a szerzetesség nélkül, mint ahogy a hódmezővásárhelyi katolikusság történetét sem.

Miért nagy kincsek ők egy egyházközösségben, egy város életében?

Elsőként az fogalmazódott meg bennem, hogy ők úgy élnek közöttünk, hogy teljesen Istennek szentelték életüket, az életszentségre, a keresztény tökéletességre törekszenek.
Másodikként említem, hogy élő, eleven, személyes Istenkapcsolatuk révén egy állandó  imahátteret biztosítanak számunkra.
Ezek nem látványos, zajos,  úgymond szenzációs dolgok, de értékük felbecsülhetetlen.

Ahogyan mi, a megszentelt életre vállalkozók is esendő emberek. Bennük mégis prófétai jelként ragyog fel Isten üdvözítő szeretete a világban.