A piros rózsa imája
Királynővé tettél,
bíborba öltöztettél,
belém illatot, szépséget
csöpögtettél.
Teremtőm, szírmom
szeretetedtől pirul,
és rajta sziporkázik az ég tüze,
s lüktet az élet lendülete.
Pompázni, virulni,
magamon bemutatni Téged,
nélküled nem lennék képes.
Add, hogy az ünnepi szépség,
e tüzes báj ne legyen vesztem
és csak a szeretet talajába
gyökerezzem.
Megértettél,
mikor tüskékkel
vérteztél.
A reám hulló harmat erő nekem
s kibirom,
míg szírmom
eléd nem hull Istenem.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése