Szomjúság

"De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne." 

Jn 4, 14

Szó - csend

A szó a csendből él, a csend pedig a szóból.

Iránytű 2011 évre

Nada te turbe...

Semmi ne zavarjon,

semmi se rémítsen,
minden elmúlik,
Isten nem változik,
a türelem mindent elér;
annak, aki Istené,
semmi sem hiányzik;
Isten egymaga elég!


          Avilai Szent Teréz

30 éve ...

... apa nélkül

... 30 éve egyik percben gyermek voltam, a másik percben felnőtté váltam ...   ... 30 éve vallom, hogy a halállal nincs vége az emberi életnek, (nem a semmibe visz) csupán lezárul az emberi lehetőség és egy új dimenzió kezdődik, amelyről nincs emberi tapasztalatunk ...  ... 30 éve nem tudok úgy apára gondolni, hogy ne az Istenre gondoljak, 30 éve nem tudok úgy Istenre gondolni, hogy ne gondoljak apára ...

Jó az emlékezetünkbe vésni!

Nem tudunk nagy dolgokat tenni - csak kis dolgokat nagy szeretettel.

                         Kalkuttani Boldog Teréz anya

                                                                                        

Avilai Szent Teréz

Avilai Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja

Semmi ne zavarjon, semmi ne rémítsen!

Minden elmúlik, Isten nem változik.

A türelem mindent elér.

Annak, aki Istené,

semmi sem hiányzik, egyedül Isten elég.

                                                  Avilai Szent Teréz



Szent Pio emléknapja

Ó, Uram!

Múltamat irgalmasságodba -

Jelenemet szeretetedbe -

Jövőmet gondoskodásodba ajánlom.

                                                    Szent Pio

Boldog Newman bíboros

A mai napon XVI. Benedek pápa boldoggá avatta John Henry Newman bíborost. Az avatás percei megtekinthető a BBC által készített videón.

Edith Stein ünnepe

Ma van a keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta (Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje ünnepe.

Edith Stein: Odaadás

Járjak vakon Uram, a Te utaidon,

Mint kisgyermek, terved tudni nem akarom.
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám.
Hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán.

Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök mád enyém lesz majd valamikor.

Valósítsd meg terveidet, gondolatod.
Segíts, ha áldozatra készt sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
Halljon meg az én, és csak Neked éljek, Uram!

Szent Domonkos ünnepe

A mai napon van Szent Domonkos emléknapja, igaz ebben az évben az egyház nem emlékezik meg róla a liturgiába, mert a vasárnap felülírja az ünnepet. Úgy gondolom, ettől függetlenül nem maradhatunk némák egy olyan karizmatikus szent előtt, akinek igen sok követője és tisztelője van főként Európában, de szerte az egész világon. Ma álljon előttünk Szent Domonkos lelki végrendelete, melyet halálos ágyán adott a testvéreknek.

"Szeretteim, íme örökségem, melyet rátok hagyok:

• lakozzék bennetek a szent szeretet,
• maradjatok alázatosak,
• őrizzétek meg a szent szegénységet."

Vezesd lépteimet!

Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon lábam.

 Péld 17,5

Castel Gandolfo

Nézd meg mivel tölti XVI. Benedek pápa Castel Gandolfóban a szabadságát!

A Jézusról szóló könyv harmadik részén dolgozik, amelyben Jézus gyermekkoráról elmélkedik. Eteti a kerti tó halait. Sétái alkalmával a Szűzanya szobra előtt imádkozza a rózsafüzért, személyi titkárával közösen.

Elhunyt André Louf atya

Elhunyt André Louf trappista szerzetes atya

A héten kaptam e-mailben az értesítést a bencés közösségtől, hogy 2010. július 12-én a franciaországi Mont-des Cast-i apátságban 81 éves korában elhunyt André Louf trappista szerzetes atya, akinek könyvei szívemhez igen közel állnak. Ezeket az elmúlt 2 évben fedeztem fel. Mindezekből számomra a nyugati monasztikus lelkiség leghitelesebb képviselőjének alakja rajzolódott ki. A szürke hétköznapok iróniája, hogy halála napján szereztem be az atya legújabb, magyarul megjelenő pici kis könyvecskéjét, melynek címe: A szív imádsága. Kicsi könyv, de emésztésre szorul. Ha végeztem vele, jelentkezem!

André Louf atya könyörögj érettünk!

Nemes kezdeményezés!

"Mondjunk le az aug. 20-i tűzijátékról

az árvízkárosultak javára!!!"

A tegnapi napon hallottam a médiában erről a Facebook csoportról. Míly nagyszerű kezdeményezés! Általa előbukkan a lemondás, a másokért való aggódás, felajánlás gondolata. Mégiscsak fontos a bajbajutottal való együttérzés, a szolidalitás?

Egyébként nem nagy áldozat. Sokan úgysem nézték a tűzijátékot, eddig is csak pénzkidobásnak tekintették: mint jó magam. Dícsérendő, hogy van valakinek bátorsága megfogalmazni és felvetni ezt az ötletet, és mindehhez több százan csatlakoznak. Nem tudom lesz-e foganatja a kezdeményezésnek, de az összefogás legapróbb jele is örömre ad okot.

Ha van lehetőséged kedves olvasó te is terjeszd ezt a felhívást, hogy minél többen ott sorakozzunk a bajbajutottak mellett és a "semmivel" pénztőkét tudjunk juttatni nekik.

Kegyelem=szabadság

Gertrud von Le Fort

"Mert Isten minden lélekkel csak közvetlenül addig a határig megy, ahol nincs már ellenkezés. Ezt a határt azonban Isten sohasem lépi át, hanem ezt a határt magának a léleknek kell átlépnie. A kegyelem ugyanis nem erőszak, hanem szabadság."

 

Fohász

Uram, ahová tettél, ott szolgállak,
Ahol megsejtlek, ott kereslek,
Ahogyan tudlak, úgy követlek,
Ha megbotlom, nem csüggedek,
Ami van, azért magasztallak,
Ami nincs, azért nem zaklatlak,
Ami a munkám, megcsinálom,
a jó szót érte sose várom,
Ha nem sikerül, nem kesergek,
És másnap mindent újra kezdek.

                    /ismeretlen szerző/

Valós történet

Andrea Bocelli az abortusz ellen

Hattyúk tava

Mindenkinek ajánlom az alábbi videót. Annak is, aki szereti a balettet és annak is, aki nem kedveli.

Fohász

Tiéd vagyok,

mivel Te teremtettél,

Tiéd, mivel megváltottál,

Tiéd, mivel elviselsz,

Tiéd, mivel hívtál,

Tiéd, mivel vártál,

Tiéd, mivel nem vesztem el.

Mit kívánsz tőlem?

                 

                 Avilai Szent Teréz

Sóhaj

"Tudom, hogy Isten nem bíz rám semmit,

amit nem tudok megtenni.

Bár ne lenne ekkora bizalma bennem."

Kalkuttai Boldog Teréz anya

Egy kérdés

Vajon a hit szavakon, kifejezéseken múlik - vagy azon, hogy keresztény hitünk szellemében, Jézus Krisztusnak adottan, imádkozva és dolgozva, testvéreinkért élünk?

A pápával vagyunk!

Bővebben itt.

Alázat

A nagyhét pápai szertartásainak legszebb pillanatai a Vatikánból:



Míly alázat!

Regény!

A böjti időszak elmúltával olyan dologra vetemedtem, amelyet az elmúlt hosszú években nem tettem: regényt olvastam!!! No, nem én adtam érte pénzt, hanem húsvétra kaptam ajándékba 2 db-ot is, melegszívű ajánlással. A rövidebbnek estem neki, és két este fel is faltam. Íme a kisregény:

                              

David Gregory:

Vacsora egy tökéletes idegennel

Egy megfontolásra érdemes meghívás

Ajánló: Pákozdi István/Magyar Kurír

"A kisregény David Gregory, egy ötvenéves, üzleti pályafutását követően két egyetemet is elvégzett amerikai író zseniális ötlete: a Názáreti Jézussal folytatott vacsora mini-regénybe foglalt története.

A menő üzletember, a bankettekhez és kötelező munkaebédekhez, fogadásokhoz szokott Nick egészen különös meghívóval, Jézussal költ el egy vacsorát a Milánó nevű elit étteremben. Előbb azt gondolja, hogy a munkatársai viccelték meg, ám az étkezés és az egyre mélyülő beszélgetés alatt a szkeptikus, cinikus üzletember teljesen megváltozik. Rá kell döbbennie, hogy valóban Jézussal ül szemben.

Szóba kerül köztük dióhéjban szinte minden: a családi élete, a világvallások, Isten végtelen szeretete, a megváltás, a bűnbocsánat, Nick munkája, egész lénye, amely az este során különleges átvilágítás alá kerül. Nick és rajta keresztül az olvasó az istenhit, a teológia és a személyes elköteleződés mai nyelven írt, bárkit megszólító és elgondolkoztató élményében részesül.

A könyvecske mesterien van felépítve: a fogások és a vacsora legapróbb részletei közé ékelődik be a köztük zajló párbeszéd, s így a meghívott hitének, világszemléletének átformálódása. Még a befejezés is tartogat meglepetést, egy „ütős” bibliai idézetet, amely megkoronázza az egész írást. Gregory műve egészen keresztény, minden téveszmétől vagy giccstől mentes. Újszerű, mégis nagyon igaz megfogalmazások találhatók benne. Keresők, kétkedők kezébe adhatjuk, de lelki haszonnal olvashatják igehirdetők és teológiai szakemberek is.

Életszerű, mai hangvételével a vacsora azonnal szíven talál, ugyanakkor egészen szentírási és apologetikus beágyazottsága van, amely hitelesen kötődik Jézus evangéliumokból ismert „asztali beszélgetéseihez". A fordítás Scharle Péter, a Pax Romana magyarországi elnökének munkája. A 110 oldalas könyv az Egyházfórum Alapítvány gondozásában jelent meg 2009-ben; ára 1890 Ft."

Én egyetlen mondatot szeretnék ehhez hozzáteni, mely a regényből is gyönyörűen kiviláglik: Isten nem egy elvont, fölöttünk lebegő valami-valaki, hanem egy köztünk élő Valóság!

Egy titkot elárulok! A befejező "ütős" bibliai idézet Jel 3,20

"Ime, itt vagyok. Az ajtóban állok, és kopogok;

ha valaki meghallja a hangomat és ajtót nyit,

betérek hozzá, és vele étkezem,

és ő énvelem."

Nagyböjti könyv

Azért  nagyböjt folyamán nem csak Rahnert olvastam, hanem mást is!

Mint mindig, ebben az időszakban  is, az állandó lelki olvasmányaim gerincét Romano Guardini - Az Úr Krisztus c. könyvének elmélkedései adták a mindennapokban. Természetesen a témát a liturgikus időszakhoz válogattam.

De azért nem tévesztettem szem elől Szent Benedek Regulájának 48. fejezetében található szabályt sem:

"A negyvennapi böjtre mindenki kapjon egy könyvet a könyvtárból, amelyet elejétől végig olvasson el."

 A saját "könyvtáramból" szemeltem ki egy könyvet erre az időszakra, amit - igaz ugyan, hogy kicsit késve - karácsonyi ajándékba kaptam.

Sík Sándor Kiadó, 2009

Adrienne von Speyr

                                 A fény és a képek

                                  A kontempláció alapelemei

Ajánlásként Hans Urs von Balthasár előszavából idézek:

"Mindig lehet újat mondani az imádságról, különösen a szemlélődésről. Ebben a rövid kötetben a szemlélődő imádság legmagasabbrendű és legmesszebbre nyúló teológiai előfeltételeiről hallunk. A fény és a kép szerves kapcsolata határozza meg az egész gondolatmenetet. Isten egyrészt saját örök fényét közli, amely egyszerre objektív és szubjektív, s ennélfogva egészen bensőségesen összeköt bennünket az isteni kinyilatkoztatás tárgyával, részt adva belőle. Az isteni igazság és szeretet világba áradó fényének azonban a kereszt "árnyékai" és éjszakája is a modalitásait alkotják. A kép lényegét talán úgy írhatnánk körül, hogy benne konkrétan és érzékelhetően megfelelésbe kerül az ég és a föld igazsága. Az Atyához visszatérve Krisztus az egész teremtésre kiterjeszti azt a képi tartományt, amelyben valóban ki tud bontakozni az igazi kontempláció."

Föltámadott!

Feltámadott az Úr!

Valóban feltámadt, alleluja!

Hetedik szó

Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.

(Lk 23,46)

Ó legelhagyatottabb, fájdalomban megtört Jézus, a véghez értél. Ahhoz a véghez, ahol mindent elvesznek az embertől, a lelket is, igent vagy nemet mondó szabadságát, sőt teljes önmagát is. Mert ez a halál. Ki vagy mi vesz el mindent? A semmi? A vak sors? A könyörtelen természet? Nem, az Atya! Isten, aki a bölcsesség és a szeretet. Ezért engeded, hogy megfosszanak önmagadtól. Te bizalommal bízod rá magadat azokra a láthatatlan gyöngéd kezekre, amelyet mi hitetlen, énünkért rettegő emberek a vak sors és a halál kegyetlen fojtogatásának érzünk. Te tudod, hogy ez az Atya keze. És a halálban elsötétülő szemed az Atyát látja, belenéz szeretetének nagy, nyugodt szemébe és ajkad kimondja életed utolsó szavait: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Mindent neki adsz, annak, aki mindent neked adott. Mindent, fenntartás és biztosíték nélkül Atyád kezébe helyezel. Ó, ez sok, nehéz és keserves. És neked egyedül kellett viselned életed terhét: az embereket, aljasságukat, föladatodat, keresztedet, az eredménytelenséget és a halált. Most már vége van mindennek. Most már mindent, önmagadat is Atyád kezébe helyezheted. Ez a kéz olyan jól és gyengén hordoz, mint az anyakéz. Úgy fogják meg lelkedet, mint ahogyan az ember egy kis madarat óvatosan, szeretettel vesz kezébe. Most már semmi se nehéz, hanem minden könnyű, mert minden fény és kegyelem. És minden biztos menedék Isten szívén, ahol minden nehézséget megsirathatunk és az Atya lecsókolja gyermekének arcáról a könnyeket.

Ó Jézus egykor majd engem is, szegény lelkemet és szegényes életemet atyád kezébe helyezed? Akkor mindent, életem terhét, bűneim súlyát ne az igazságosság mérlegére tedd, hanem Atyád kezébe. Hová máshová menekülhetnék, mint hozzád, hol bújhatnék el máshol, mint nálad, keserűségem testvére, aki bűneim miatt szenvedtél? Nézd, ma hozzád jövök. Letérdelek kereszted alatt. Megcsókolom lábadat, mely véres léptekkel hallhatatlanul, tévedés nélkül követ életem kacskaringós útjain. Átölelem kereszted örök szeretet ura, minden szív szíve, átdöfött szív, türelmes és végtelen jóságú szív. Könyörülj rajtam! Fogadj be szeretetedbe. És ha majd körülvesznek a halál árnyai, akkor a végemnél mondd ki utolsó szavadat: Atyám, kezedbe ajánlom lelkét. Ó jóságos Jézus. Ámen.

                                                                                  Karl Rahner

Hatodik szó

Beteljesedett!

 (Jn 19,30)

Tulajdonképpen te mondtad: beteljesedett. Igen Uram, itt a vég. Életed vége. Becsületed vége, emberi reményed vége, harcod és munkád vége. Minden elmúlt. Minden kiüresedett. Életed szétfolyt. Reménytelenül és tehetetlenül. De ez a vég a te beteljesedésed. Mert a vég hűségben és szeretetben való beteljesedés. Pusztulásod a te győzelmed.

Ó Uram, mikor értem meg már végre életednek és az én életemnek ezt a törvényét? A törvényt, hogy a halál élet, az önmegtagadás magunk megszerzése, a szegénység gazdagság és a fájdalom kegyelem és a vég valójában a beteljesülés?

Te beteljesítetted. Teljesítetted a föladatot, amit Atyád rád bízott. Kiittad a kelyhet, mely nem múlhatott el. Elszenvedted a halált, mely borzalmas volt. Végbevitted a világ megváltását. Legyőzted a halált. Úrrá lettél a bűnön. Tehetetlenné lett a sötétség szellemének hatalma. Kinyílt az élet kapuja. Megszerezted Isten gyermekeinek szabadságát. Most már szállhat a kegyelem zúgó Lelke. És lassankint a szürke világ szereteted hajnalpírjában kezd égni és csak egy kis idő – a kis időnek a világtörténelmet mondjuk –, s majd istenséged lobogó tüzében izzik s az egész világ elmerül majd életed boldog lángtengerében. Minden beteljesedett.

Engem is teljesíts be a te Lelked szerint, Te a világ beteljesítője, az Atya Igéje, aki a testben és a szenvedésben mindent beteljesítettél.

Elmondhatom majd én is életem alkonyán: minden beteljesedett; a megbízatást teljesítettem, amit rám bíztál? Elmondhatom én is utánad főpapi imádat, amikor beföd a halál árnyéka? Atyám, elérkezett az óra … a földön megdicsőítettek azzal, hogy befejeztem azt a művet, aminek elvégzésével megbíztál. Atyám, most dicsőíts meg engem! (Jn 17, 1) Ó Jézusom, bármilyen legyen is a megbízatás, amit Atyád nekem adott – kicsiny vagy nagy, édes vagy keserű, élet vagy halál –, add, hogy úgy teljesítsem, mint te, aki mindent, még az életemet is beteljesítetted, hogy én is beteljesíthessem.

                                                                                    Karl Rahner

Ötödik szó

Szomjazom!

 (Jn 19,28)

János evangélista mondja erről a szavadról: mivel tudtad, hogy most már minden beteljesedett, s hogy az Írás valóra váljék, azt mondtad: szomjazom. Itt is igazoltad a zsoltárok szavát, amit a Szentlélek szenvedésedről már előre megmondott. Ugyanaz a 22. zsoltár mondja rólad: erőm kiszáradt, mint a cserép és nyelvem ínyemhez tapad. A 69. zsoltár 22. verse mondja rólad: szomjúságomban ecettel itattak.

Ó, az Atyának mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig engedelmes szolgája nem azt nézed, ami téged ér, hanem aminek érnie kell, nem azt tekinted, amit teszel, hanem amit tenned kell, nem a tényeket nézed, hanem a kötelességet. Bizonyos értelemben félve vigyáztál arra – még a halálfélelemben is, mely különben elhomályosítja a lelket és elveszi a világos megfontolást –, hogy életedben minden egyezzék avval az örök képpel, ami Atyád előtt lebegett, amikor elgondolt téged. Tulajdonképpen nem a kivérzett, égő sebekkel borított, a forró déli naptűzésnek kitett ruhátlan tested kimondhatatlan szomjúságára gondoltál. Te, aki Atyád akaratát mindhalálig szereted, majdnem érthetetlen, imádásra méltó alázattal állapítod meg: az is beteljesedett, amit az Atya akarata a próféta szavával előre megmondott rólam; valóban szomjazom. Ó királyi szív, melynek a testet értelmetlen dühvel elégető kín is egy felsőbb parancs teljesítése!

Így fogadtad egész szenvedésedet minden kegyetlen keménységével. Föladat volt ez, nem vak sors: az Atya akarata, nem az emberek gonoszsága, szereteted üdvözítő cselekedete és nem a bűnösök tette. Elpusztultál, hogy megmeneküljünk; meghaltál, hogy éljünk; szomjaztál, hogy mi az élet vizében felfrissüljünk. Szomjúság égetett, hogy átszúrt oldaladon szívedből élő vizek forrása fakadjon. Ehhez hívtál meg, amikor a sátoros ünnepen hangos szóval kiáltottad: aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem, belsejében az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak (Jn 7, 37). Miattam a szomjúság kínjait szenvedted, szeretetemet, üdvösségemet szomjazod: mint a szarvas vágyik hűs forrásra, úgy szomjaz téged a lelkem.

                                                                                   Karl Rahner

Negyedik szó

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?

 (Mt 27,46)

Közeledik a halál. Nem a testi élet vége, ami megváltás és béke. Hanem az a halál, amely az utolsó mélység, a pusztulás és baj elképzelhetetlen mélysége. Közeledik a halál, a kiüresedés, a szörnyű tehetetlenség, a felőrlő sivárság. Amikor minden elmenekül, minden megszűnik, amikor semmi más nincs, mint az elhagyatottság, mely egyszerre éget és kimondhatatlanul halott. A léleknek és az érzékeknek ebben az éjszakájában, a szívnek ürességében, amiben minden elég, lelked még mindig imádkozik, fájdalomban elégő szívednek ez a borzalmas sivársága egyetlen kiáltás lesz Istenhez. A fájdalom, az elhagyatottság, a mérhetetlen tehetetlenség, az elhagyott Isten-ember imádsága, te magad is légy imádva. Hogyha te Jézus így imádkozol, ilyen bajban imádkozol, akkor hol lehet olyan szakadék, amelyből ne kiálthatnánk Atyádhoz? Hol van az a kétségbeesés, ami a te elhagyatottságodba rejtve imádsággá ne lehetne? Hol van a kín némasága, mely nem tudhatná, hogy az ilyen néma kiáltás is meghallgatásra talál az ég diadalában?

A 22. zsoltárt kezdted imádkozni, hogy elmondd kínodat és végtelen elhagyatottságod imádságát. Mert szavaid: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?”, az ősrégi siratóének első verssora, amit maga a Szentlélek mint jajkiáltást adott az ószövetségi istenfélő ember szívébe és ajkára. Ha szabad mondanom, így te is legszörnyűbb bajodban nem akartál mást imádkozni, mint amit már előtted sok ezren imádkoztak. Bizonyos mértékig főpapi misédben, melyben önmagadat áldoztad fel örök áldozatul, magad is liturgikus jellegű szavakat imádkoztál és evvel mindent kifejeztél. Taníts meg egyházad szavaival úgy imádkozni, hogy azok szívem szavaivá legyenek.

                                                                              Karl Rahner