Csendes jubileum… – 25 évvel ezelőtt szentelték állandó diakónussá, a 90 éves Halla Lászlót
Halla László testvérünk élete kilencven évének árnyékában
ott húzódik egy csöndes, 25 éves jubileum…
Hívő, katolikus családba nevelkedik, tanúja a hódmezővásárhelyi
Szent István templom építésének, mely második otthonává válik. Ministránsként
ott van az 1938-ban városunkba és templomunkba érkező Szent Jobb fogadásán (a
templomban kitett képen látható – legelöl, legkisebb!) A jezsuita atyák
szárnyai alatt nő föl és a Szent Ignáci lelkiség mélyen érinti a lelkét. Vágyódik
a papi és szerzetesi életre…
Negyedikes a Bethlen Gábor Gimnáziumban, amikor 1944.
szeptemberében fegyvertelen munkaszolgálatra vonultatják be, mint levente korú
fiatalt. (Vásárhelyről közel 1800 fiatalt.) Az ország nyugati részéig érnek,
közben különféle munkákat végeztetnek velük. 1945. március végén érkeznek az
osztrák-magyar határra. 1945. április 4-én a történelmi Magyarország egykori
határán a Lajta folyónál, Bruck – Királyhidánál kerülnek két tűz – szovjet és
német – közé, ahol aknazápor hull rájuk. Öt társával együtt csapódig az ártérben a földre.
Mind az öt társa életveszélyes sérüléseket kap, melybe belehalnak… Laci
bácsi életben maradt, még sérülést se kapott...
Ezt követően a túlélők szovjet fogságba esnek, Ő csodával
határos módon megmenekül… A háború poklából megszabadulva egyre erősebben él
szívében a vágy, hogy a papi hivatást választva, Isten szolgálatára szentelje
életét…
Győrből való hazagyaloglása után, két héten belül
leérettségizik.
Az ezt követő történelmi, társadalmi, politikai események
gátat vetnek annak, hogy a vágya megvalósulhasson. Időközben még a
szerzetesrendeket is feloszlatják, így a jezsuita atyákat is elhurcolják a
plébániáról. Német János SJ azzal bízza meg, hogy távozásuk után foglalkozzon a
fiatalokkal. A munka megoszlik közte és Ármella nővér között. Laci bácsi a
fiúkkal foglalkozik és kevésbé kockáztat, ami érthető is… János atyával minden
időszakban tartja a kapcsolatot. Nem tudják az atyát olyan eldugott helyre vinni, ahol a találkozásuk létre nem jöhetne valamilyen formában. Ez nagyon
nagy erőt, támaszt ad neki.
Szüleit ápolja, pénzügyi területeken dolgozik, végül az Alföldi Porcelángyártól vonul nyugdíjba, mint pénzügyi osztályvezető.
Sok nehézség, megpróbáltatás, küzdelem után eljött 1989. a fordulat éve! Megcsillan a remény számára… Fölkeresi Marosi Izidor váci püspök atyát
(ekkor még a Váci Egyházmegyéhez tartoztunk) és föltárja neki szíve legmélyebb
titkát. Izidor püspök atya támogatásáról biztosítja…
A szegedi szemináriumban előadásokat hallgat, intenzíven tanul és
püspök atyánál vizsgázik…
1991. szeptember 1-én jön el a nap, amikor Marosi Izidor
püspök atya László testvért, 65 évesen állandó nőtlen diakónussá szenteli a
hódmezővásárhelyi Belvárosi templomban. Ekkor valami új kezdődött el Laci bácsi
életében... Lelkiismeretesen végzi diakónusi szolgálatát: temet, keresztel,
ritkán esket, segédkezik a szentmiséken, valamint látogatja a betegeket.
Igeliturgiát végez a Szociális Otthonban, Kakasszéken…
Kevesen ismerjük Őt igazából, mert magáról soha nem beszél.
Ahhoz, hogy élete lényegi részét hallhassuk tőle, ahhoz teljesen elcsöndesedett
jelenlét szükséges. Ekkor megnyílik és mesél, kérdezni csak akkor érdemes, ha
megakad…
Idén a fizikális ereje meggyengült. Most a
szolgálata az imádságban csúcsosodik ki. (zsolozsma, rózsafüzér, keresztút stb.)
Talán erre van a legnagyobb szükségünk..
Amikor tegnap köszöntöttem, nem tudtam ennél bölcsebbet
mondani: „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett Benned!”
Könnyes lett a szeme, de ragyogott és némán hallgattunk,
tökéletesen értve egymást…
